Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
TAKÁCS Edit: Kilencvenhat magyar hadifogoly százharminchárom el nem küldött levele 1944 decemberéből
írta meg és kérését, felesége jutasson élelmet számára. Néhány nappal később, már az újabb hírt, elszállították valahova Oroszországba, fogalmazta meg. 1 1 Mind a keltezésekből, mind a levelek tartalmából egyértelmű, hogy a katonák többsége a novemberi harcokat követően, zömmel november 22. és 27. között Csepelen, illetve az ehhez közeli Tökölön, Szigetújfaluban, Makádon esett fogságba. 1 2 Fogolyként valamennyi levélírónk Kecskemétre, a törvényszéki palotába került. Az épületen belüli elhelyezésükről, esetleges mozgási lehetőségeikről nem tudunk. Egyrészük minden bizonnyal a fogdában, illetve a börtönben volt. A fennmaradt levelek között azonban szép számmal akadnak olyanok, amelyeket eredeti bírósági iratokról levágott, letépett papírdarabra írtak, sőt két levélírónk írógépet használt. A szövegekben található gépelési és helyesírási hibák alapján egyikük sem lehetett gyakorlott gépíró, különösen nem Sz. J., aki szinte szóköz nélkül és csupa nagybetűvel írt. 1 3 Mindezekhez az „eszközökhöz" feltehetően a börtön megtelése után az egyes irodákba, esetleg az irattári helyiségekbe vagy azok közelébe történő beszállásolásuk folytán juthattak a foglyok. Viszonylag kevés saját levelezőlapot (33) használtak, valószínű, hogy egy részük már hosszabb ideje lehetett katona, lapjai elfogytak, a többiek, az „újoncok" pedig bevonulásukkor nem gondoskodtak ezekről. A lapok közül 24 tábori, 9 egyszerű postai levelezőlap. Ez utóbbiak közül 8 a Budapesti Állami Nyomdában készült, előrenyomtatott, 18 filléres bélyeggel ellátott, 1 bélyeg nélküli, ezt Kecskeméten az Ábrahám nyomda nyomtatta. Felhasználója, K. A. nagykőrösi illetőségű fogoly, feltehetően még otthonról hozhatta magával. A tábori postai lapok közül 2-ről nem lehet megállapítani, hogy hol és mikor készült, 22 a M. kir. Állami Nyomda terméke, 5 rózsaszínű 1943-ban, 17 zöld 1944-ben került forgalomba. Mindkét utóbbin szerepel egy-egy háborús jelmondat: „Magyarország jövő békessége és felvirágzása a szovjetoroszországi harcmezőkön dől el" (1943), „Magyarország kitartása és áldozatkészsége teszi győzelmessé fegyvereinket" (1944). A levelezőlapokkal megegyező (142* 102 mm) vagy hasonló méretű papírra 55 levél készült, 29 a levelezőlap méreténél kisebb fecnire, ez utóbbiak átlagos mérete 75-80*130-140 mm, közülük a legkisebb 80*90 mm-es. Mindössze 16 levelet írtak A/4-es vagy ennél nagyobb méretű papírra. A papírhiány miatt 13 rendhagyó, „közös" levél is született. H. M. levelének végére M. J. írt utóiratot: „Ha lesz alkalom irjon B. K.-nak Lánycsók M. J." B. G. feleségéhez írott levelének utolsó mondatát: „Kérem aki megtalálja értesítse családomat"; két társa fejezte be: „és az enyémet is H. F-né Bp. és T. J-né Bp.". H. F. és T. J. feltehetően egyetlen tábori postai lappal rendelkeztek, ezt közösen írták meg. Az egy papírra írott közös levél egy másik formáját valósította meg P. J. és K. I.: a rendelkezésükre álló papírt megfelezték, és önálló leveleket írtak. 1 4 S. J. és P. J., illetve S. J., P. J. és K. J. közös levelét feltehetően S. J. írta a megtalálóhoz, miután ugyanarra az egy címre kérték mindannyian a feladást, valóit K. J. (1.1.-1.2), K. P. P. (2.1.-2.4.) 12 A helyszínt illetően még előfordul a Pest alatt, Budapest alatt meghatározás. Korábban mindössze hárman estek fogságba, hely megjelölése nélkül november 9-én, 14-én, illetve egy katona november 18-án Pécelen. Későbbi időpontban, november 29-én egy levélíró Sárit említi. 13 Lásd P. J. (.9.1.-9.5.) és Sz. J. (8.) leveleit. 14 H. M. (12.), B. G. (13.), H. F. és T. J. (14.), P. J. és K. I. (15.) 131
