Zombori István (szerk.): Magyar cserkészet - Világcserkészet = Hungarian Scouting - World Scouting (Szeged, 1989)

MÉSZÁROS István: A magyar cserkészpedagógia

legteljesebb kifejtés a Magyar cserkészvezetők könyve 1922. évi első, majd 1925. évi, illetőleg 1934. évi további kiadásaiban található. E magyar cserkészpedagógiára jól érzékelhetően hatott az 1910-es években nálunk igen népszerű svájci morál-pedagógus, Friedrich Wilhelm Foerster etikája, Fináczy Ernő és Komis Gyula — az örök igazat, jót és szépet ideálul kitűző — értékpedagógiája, valamint Imre Sándor nemzetnevelés-koncepciója is. 5. Már 1915-ben megfogalmazódott: a cserkésznevelés legfőbb célja a jellemes személyiség kialakítása. Ehhez kínál a cserkészet életszerűgyermekszerű közeget. Sokféle apró mozzanatból áll a cserkészélet, beletartozik ebbe a kirándulás, a táborozás, a nyomolvasás, az iránytű használata, a térképjelek, a tájékozódás, a csomózás, az elsősegély és sok minden más a legnagyobb tarkaságban. „A cserkészetben azonban mindez nem önmagáért van, hanem a jellem és az egész ember összhangzatos fejlesztésének magasabb gondolatát szolgálja. És a cserkészetben nem ezek a gyakorlatok teszik a lényeget, hanem éppen az, hogy egész emberek nevelésére ad új és szerencsés eszközöket." S ami e pedagógiai szituáció lehetőségeit még tovább fokozza: a cserkószélet különféle megynyilvánulásainak megélésén keresztül lehetőséget, illetőleg motivációt, ösztönzést kap mindegyik fiú, hogy saját maga, saját tudatos munkájával alakítsa-formálja ki magában az ideálként kitűzött jellemes személyiséget. S mindezt a cserkészélet romantikus, fiúknak való, kalandos élményeket nyújtó keretei között; úgy, hogy eközben a gyerekek és fiatalok a maguk sajátos életüket éljék, kirobbanó tevékenységvágyukat kiélhessék, romantika-igényüket kielégíthessék. így lehetnek csak igazi felnőttek, így lehetnek majd a felnőtt társadalom teljes értékű tagjai, bárhová is kerüljenek. De e magyar cserkészpedagógia szerint ki a jellemes személyiség? Az a fiú, az a fiatal, aki — alapos, reális önismereten alapuló — egyéni önfejlesztő, önépítő munkával teljes emberré és jó magyarrá, vagy inkább minél teljesebb emberré, minél jobb magyarrá igyekszik magát formálni. Ez a — már az 1910-es években jelentkező — felismerés a forrása a magyar cserkészet egész történetén át hangoztatott jelszónak: a cserkész legyen emberebb ember és magyarabb magyar. 35