N. Szabó Magdolna - Zombori István szerk.: Vallásos ponyvanyomtatványok Bálint Sándor hagyatékában (Szeged, 2010)
N. Szabó Magdolna: Bálint Sándor (1904—1980) hagyatéka a Móra Ferenc Múzeumban
12 plébánosok, tanítók szolgálnak az ország minden tájáról adatokkal. Parasztemberek nyilatkoznak meg, pályatársak tudósítanak és vallanak, köztük Ortutay Gyula, Lükő Gábor, Diószegi Vilmos, Solymossy Sándor vagy Domokos Pál Péter. Váltott levelet Scheiber Sándor egykori szegedi rabbival, illetőleg történészekkel, művészekkel is, mint Szekfű Gyula, Bibó István, Klaniczay Tibor, Kontuly Béla, Buday György és még sorolhatnánk. Bálint Sándor nagy gonddal gyűjtötte egybe a katolikus magyar nép magánájtatosságának szellemi és tárgyi megnyilatkozásait. Szakrális néprajzi gyűjtéseinek szempontjait számos tanítványában magként hintette el, példát teremtve - az addig figyelemre kevéssé méltatott terület — bámulatra méltó gazdagságát felismerő kutatásaival. „Szeretnék minél több faluban megfordulni, részben gyűjteni, részben a szakrális művészetet megfigyelni", vallotta Szilárdfy Zoltánhoz írott levelében. Különös gondot fordított a bűcsűjáróhelyek világára: a búcsút járó emberre, s a helyek szakrális erejét őrző kegyképekre, kegyszobrokra. Az ezeket ábrázoló szentképek, kézzel festett pergamenek, metszeteiket címlapjukon őrző ponyvák, imalapok — melyek a legismertebb budai, pozsonyi, nagyszombati, bécsi, szegedi és más nyomdai műhelyekből kerültek ki -, füzetek és egyéb kisnyomtatványok százai leltek nála gazdára éppúgy, mint a templomokban, plébániákon, elhagyott padlásokon talált, legendákat őrző festmények vagy kolostor-munkák. Rendkívül értékesek a 18. századi, szentek ereklyéit őrző, ritkaságszámba menő apácamunkák, vagy a szegedi vonatkozású, illetve a szegedi nagytáj vallásosságához kötődő vallásos tárgyú mesteri alkotások. Feltehetően nem csekély anyagi áldozatot is vállalva gyarapította a 18—19. századi fa-, kő- és rézmetszetű szentképeit. A 20. századi színes nyomatok, hazai és külföldi vonatkozású kis szentképek típusainak szinte mindegyike jelen van a hagyatékban. Tanítványaitól tudjuk, hogy különösen kedvelte a bibliai témájú kortárs művészeti alkotásokat. A 1940—50-es évek kisgrafikai termékei szép számmal találhatók gyűjteményében, az újmisés emléklapok, gyászcédulák mellett. A népi szakralitás jellemző darabjai, a tisztaszobák áhítatos szegleteiből előkerülő keretezett szentképeket, szobrocskákat, feszületeket, énekeskönyveket, kéziratos énekes füzeteket, és egyéb, búcsúkból származó kegytárgyak tucatjait gyűjtötte nagy műgonddal. Ezek a mintegy ötszáz tételt számláló tárgygyűjteményének legjellemzőbb darabjai: néprajzi, művészeti és szakrális tárgyak, kisbútorok, festmények, grafikák, kisplasztikák, kerámiák, naiv alkotások, kolostor-munkák, öltöztetett viaszszobrok, tükörszentképek, festett üvegképek, fogadalmi tárgyak, búcsús fényképek, feszületek, imakönyvek. De meg kell említenünk a világi tartalmú nyomtatványokat, ritka nótásújságokat, vőfélykönyveket, paraszti feljegyzéseket is. Értékes képzőművészeti alkotásokkal rendelkezett. Táblaképek Kontuly Bélától Molnár C. Pálon keresztül Nyilassy Sándorig. Buday György metszeteit, Kovács Margit kerámiáit, Kopasz Márta grafikáit is gyűjtötte. A naivakat Vankóné Dudás Juli akvarell-sorozata, Tombácz János saját meseillusztrációi, Polyák Ferenc faragásai képviselik. A tárgyakon kívül a kötetben bemutatott vallásos ponyvafüzetekből közel kétezer darab található a múzeum birtokában. Bálint Sándor eredeti kollekciójának egy-egy részletét, feltehetően anyagi okokból, még életében eladta. így került a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményébe, és a szegedi egyetemi könyvtárba is több száz kisnyomtatvány. A következő tanulmány részletesen beszámol a ponyvagyűjtemény összetevőiről és legfontosabb jellemzőiről. A tudós ismertsége, kutatói tevékenysége és életműve lehetővé teszi, hogy személyes kapcsolatai révén ma is „köztünk legyen", a hagyaték anyaga tovább szaporodjon. Legendás alakjához nem csak szegediek kötődnek. Ezt érzékeltetik a halálát követő években megszaporodó visszaemlékezések, melyek részben Hetény János soproni plébános felhívására születtek, más3 SZILÁRDFY 2003. 79.
