A KŐKORTÓL A KÖZÉPKORIG. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Szeged, 1994)

Pölös Andrea: 17. századi fazekasműhely Hódmezővásárhelyen

keresendő, csak a 'z' affrikáta (ts) a magyar kiejtésben c-nek hangzik és íródik. A szó második tagját, a -1er képzőt személyek foglalkozásának, tevékenységének a megjelölésére is használják (KARÁCSONY-TÁLASI 1986, 435).

9 Tehát a szó (tégla)égetőt jelent, ezáltal válik érthetővé az utca későbbi Égető neve (Vö. Szeged, 1548.: Fazékjártó utca (VASS 1979, 49). Az utcanév itt a lakosok foglalkozását is jelenthette, így az utcában valószínűleg jórészt fazekasok lakhattak. A földrajzi fekvés kedvezett nekik: közel voltak a jó minőségű agyagbányák, pl. Kistóhajlás (KISS 1964, 303), a kikötőből akár hajón is elszállíthatták az árujukat. Adóösszeírások A vásárhelyi náhije adóösszeírását Vass Előd végezte el (VASS 1980, 5-59). Ő két évit, az 1560-ast, és az 1570-es dolgozta fel. Kovács még az 1578-as-ra is hivatkozik (KOVÁCS 1984, 330). Vass munkája nyomán megtudhatjuk nemcsak Vásárhely város, de a környező falvak férfilakóinak, azok fiainak, testvéreinek, illetve a családfőknek a neveit, városnegyedenként (mahalle). Az adóösszeírásokból érdemes megnézni a fazekasságra utaló vezetéknevűeket, figyelembe véve, hogy ez nem jelent biztosan ilyen foglalkozást űző mesterembert. Székely György a középkori kézműves foglalkozások és családnevek összefüggését vizsgálva a 15. sz-ban még azonosnak véli a kettőt, de a 16-17. századból is hoz rá példákat (SZÉKELY 1967, 206-210). Ismert a családban történő foglalkozás-hagyományozódás ténye is. Mindezek előrebocsátásával nézzük a neveket: 1560-ban a Hód utcai városnegyedben: Cserepős Márton; a Félszőr utcai mahalléban Égető Pál, Mátyás testvére, Mihal fia; a Kanizsaiban Cserepős Márton. 1570-ben a Nagy utcai városnegyedben Égető Mátyás, Vásárhely utcaiban: Cserepős János, Lukács testvére, Cserepős Bálind, Ferencs fia, a Tarján utcaiban Fazokas Boldizsár, Mihál fia (VASS 1980, 28-29, ill. 38-41). Összehasonlításul: a náhijébe 1560-ban tartozó 29, illetve 1570-ben tartozó 30 faluban egy sem, és a szegedi és csongrádi náhije összeírásában (VASS 1979, 5-80). 1548-ból is csak Szegeden, és ott is csak a Fazékjártó utcában szerepelt ilyen vezetéknév (Fazokas, Mázas), Csongrádon egyáltalán nem (VASS 1979, 49-50). Összefoglalóan a helynévi és családnévi vizsgálatok alapján

10 (foglalkozás-családnév ill. foglalkozás-utcanév lehetséges azonossága) megállapíthatjuk, hogy Vásárhelyen már a hódoltság korában is datálhatóan létezett fazekasság, a térség viszonyai közt - vélhetően - jelentős. Ezután vizsgáljuk meg, hogy a Bocskai utcai házat miért tarthatjuk egy fazekas műhelyének. Nézzük először a kemencét. Gál Éva szerint (GÁL 1985, 81-82) a kemence boltozatát építették meg a kemencében talált kályhaszemekből. Ezt a következők miatt nem tartom valószínűnek: - Az általa párhuzamnak felhozott kemence (CSALOG 1937, 325-326), valamint a Duma György által publikált kemencék (DUMA 1966, 93-159) egyaránt hosszú kemencék. Tehát a boltozati bordákat edényekből fel lehet építeni, úgy, mint a dongaboltozatot: kicsit megdöntve, és ezáltal kitámasztva az egyes „bordákat".

11 Ezt viszont kerek kemencénél nem lehet megcsinálni, elsősorban az ,,-ö-"-s variáció. 7 A latin tégufa szóból származik a német és a magyar szó is (TELEGDI 1979, 183). 8 Köszönöm Tálas Endre nyelvésznek az ötletem alátámasztását. 9 Vö. né. Wein 'bor' ~ vincellér. 10 A cserepes szó a 16. században egyaránt jelent égetett agyagedény- és tetőcserép készítőt is (TESZ 1984, 508).