Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

II. KÖNYVE, m. SZAKASZSZA, 239 Az Öregnek ezen, és több e'-féle ízavai úgy-annyira nem csak insg-tetcfzettenek; hanem el is-fogarlcutcanak Jelektől ; hogy többé barlangjából ki inenni nem kévánkozna. Az örökké valókra tekíntven ; meg-vetette a' félelmes viláBirodalmakác. El-felejcette Attyát, és Tett-véreit. Hamar meg-tanúlván az üdvességes hitnek kevés ágazatait ; édes örömeft reá-állott a' kerefztényi fzer-tartásokra. Nem sokára rneg-iskerefzteltetett, és IVÁNNAK neveztetett. Else hagyta sok ideig ezen Öreget. Vattagon meg-nyŐie síiru Í'zakálía. Meg»törődöte bőre. Meg-változa tette. Az elobbeni JELEKET e' mottani IVÁNBAN meg-nem-ismérhették. Midőn ofzcán az Iftenes erkölcsöknek gyakorlásával annyira meg-erősödött : hogy immár minden Oktató nélkül állhatatos lenne a' jóban; el-akavá az Öreg magától erefzteni e' kedves tanitvánnyát. Hachacós okaival reá-befzéllette : hogy a' Magyarok' meg térését fzivére vegye. Meg-csókolta végtére édes Alakját, és magától nagy buzgó s ág ok között el-erefztette. Iván tehát, el hagyván az Orofzokat, Budára jött lakni l'zenc Geliér hegyének azon ol* dalába, inelly Csepelnek fzern közébe helyhezte* tett. Icc minden erkölcsökben gyakorlotta ártatlan eletet. De fo-képpen Nemességének elfelejtésében foglalatoskodott. Ugy-annyira megT 3 tör-