Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

1 II. KÖNYVE. III. SZAlíASZSZA. 303 len erős öfztöne» Csak ezen egy cselekedete, ezen egy méréfzsége ama' í'zeinénnetes Angyalnak , elegendőnek Iáttlzatcntotc előtte (ha mindgyárt az orczák' egyenlőségét nem emlegetneís), hogy őtet valóságos Húgának tartsa. Röpülni ! Röpülni akara az-után édes Etelkájához; ési, fzívének még heves indulataival, kinyilatkoztatni a' dolgot-. De ofztán: megenyhülvén gerjedelinei; az talála efzébe ötle

1 ni : hogy Etelkának nagyobb vígafztalására eshetne ; ha Fejedelmi eredetét akkor hallaná : midőn Etelével ölzve-esküdne» Meg~állapodoct tehát ezen gondolatban; de fzereacsétl&ríüí. Miild-aZ-àltâl : ezen rendelései nem akarván a'Dajkával közleni, őtet egy kŐ-Pziklához vezette; es , reá-tétetven jobb-kezét, megesküdtette: hogy, valamint e' kő darab itt némán állaim, és semmit se fzóllana Etelkának Fejedelmi eredetéről: úgy ö is egy lélekkel mindaddig nem fogna feíőlle befzélleni ; még annak kinyilatkoztatására önnöii-magától Zoltántól fzabadságot nem kapna; Még-eisküdött ugyan a' Dajka. De; nem tüdőin , mi rettegéssel lett tele , midőn a' fzavakat mondotta; Talán meg érzette azon fzereiicsétlenséget, melly, e' titok' kinyilatkoztatásának olly sokáig tartó fel-hálafztásából, Etelkára következett.