Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

II KÖNYVE. III* SZAKASZSZA. 273 ártalmasnak-is ítélte a'le-menetelt. Ugyan-azért? tüftént vilzfza-csapta a' Követet, azt izenvén Rókának : hogy, a'-mit aprított , egye-meg maga; és Etelkát, kit már fel falása előtt meg-akar vala emífzteni, ama' lakadalomra ne hívogassa. Ezen reudelesével meg-nem elégedvén Etele', minek-utánna éfzre-vette vólna: hogy a* Szűz éppen nem akarna hajtani fzíves javallására ; hanem erofzakkal eleget tenni Róka' kéré? sének : karján-fogva bé-vonta a' Fejedelemnéhez, és bé-vádolta. El-hült ezen új hírre Hanzár. Ellene állott minden igyekezetének. Nagy méltósággal, a' Szűznek fzem-közében állván, meg-parancsolta: hogy e' napokban egy tapodáft ki ne-merne menni Zoltánnak Udvarából. Mindenütt vele egygyütt járna. Ezen efztelen jósága egy törött perelzlent, egy kopott rokka-talpat nem érne. A' gonofz Titkossal való befzélgetés igen vefzedeldelmes lenne. Nem volnának semmi jó gondolatai a' kétségbe esett gonofz embernek. Ezek-után: meg-bagy ta Hanzár Etelének-is : hogy fzeminel tartsa a fzaladó Fürjet. Mindenütt s .irkában legyen. Ha pedig látná, hogy állhatatossan fzökhemjk, czérnával kötózze-le az afztal-lábhoz. A' többit reá-bízná. Meg-fogná Ö véle emlegetettetni a' Hupi - kékít, és a' Jay vör'öjí. S 3 Évre