Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

íí. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 145 Mind-ezekről gyakran gondolkodván Etele; el-.tökéllette magában : hogy levelet írand Védelmezőjének. De se Lováfzfzáiiak ki-fzabadúlását , se Zoltánnak engedelmét nem reménlhette. Akár mi vége lenne esedezésének ; a' Töm-* löcz-tartót a' Fejedelemhez küldötte., Mind-a'-hárman egygyütt vóltanak, midőn könyörgése megjelentetett. Nagy örömmel hallotta Zoltán a' váratlan izenetet, E' módot leg-alkalmatossabbnak lenni gondolta, mellyel Etelkának fzíve meg-vevogygyön; és mennélhamarébb Budára felindíttasson, Mert: jól lehet ennek-előtte-is (midőn Zegeden le-záratta, a'Titkod; az-után itt-is Csepelen , és Budán) Etelének Fogságát bátran kihirdettette : hogy , el-terjedvéu híre Wilágosra, azzal Etelkának fzívét meg-iörhesse: e' módokat ueni gondolhatta még-is tokéileteseknek lenni, De moilanában : Etele levelének foganatosságáról éppen nem kételkedtek. Maga adta tehát Zoltán az írásra fzükséges efzközöket a' Tö/nlöcz-tarcónak kezeibe ; azt izenvért vifzfza : hogy a' Levél-íráft fzívessen meg-engedné e'két állimányok alatt: EN só'ben : hogy az Orfzágból ki-ne-mennyen, Másadfzor; hogy az Orfzágban-is ne másnak; hanem Etelkának fzóllyou. El-csudáikozott Etele, nem annyira ,a' Le* vél' meg-írásáuak engedelmén; minr, az állami-. K 3 nyok