Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

166 SZITTYIAt TÖ11TÉNÉTEK» Vszer: Mind erdeje, mind Kaszállója elég. A' Ménes lovaknak legelőjük e' szigetben leg-alkalmatosabb. Kérték a' Fejedelmet ; hogy e' szigetet a' Magyarságnak kezébul kill e-ereszsze. Örömest hallotta azt Árpád : hogy a' Paripa és Menes-lovaknak gyarapítássokra legalkalmatosabb lenne e' sziget. Meg-paranesolta Lovásznokjának (Sepelnek) hogy (mivel a' sok hadakozások miatt) a' loyákbúl nagyon ki-fogytanak a' vitézek) itt azokat nevellye. Hogy a' Ló-nevelésre nagyobb kedve légyen a' Lovásznoknak ; az egész szigetet néki ajándékozta azonn államányal : hogy (kész pénzért) a' Magyar seregnek lovakat adgyon. Ô ennek meg-örulvén, az egész szigetet (maga nevéríil) Sepelnek nevezte. A küvetkozottek Csepelnek mondották. A' mostaniak (gyalázatosan meg-feletkezvén a' magyar régiségekríil) Rác-Kévének hivják. $. 3» Árpád' Palotája, Minek-utánna egy-nehány napokat a' Szigetnek közepében töltötte a' Fejedelem ; a' Dunának ellenére föl-felé iparkodott annak a' hogy-