Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

EGYETLEN REÁLGIMNÁZIUMI OSZTÁLY

Tanítási szünetek Érdemes a kor jellemzéséül most is szemügyre vermi, a Horthy-korszakban mit kellett megünnepelniük a középiskolásoknak. Találomra választottam ki az 1936/37. tanévet. ,,A tanév folyamán a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi ünnepeken kívül a tanítás szünetelt október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóján; a vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendeletére október 10-én, vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök temetése napján; november 2-án, halottak napján; november 5-én, Szent Imre herceg napján; november 11-én, Keveváry András intézeti rendes tanár temetése napján (1. igazgatói szünnap); december 6-án, a Kormányzó Úr Őfőméltósága névünnepén; február 1-én (2. igazgatói szünnap); március 12-én, a szegedi árvíz évfordulóján; március 25—28-án, a húsvéti lelkigyakorlatok napjain; április 2-án, Wlassics Gyula báró, volt vallás- és közoktatásügyi miniszter temetése napján; június 4-én de. a 3. órától, a lengyel kultuszminiszter Szegedre érkezése napján és június 5-én (főigazgatói szünnap)." Ebben az is érdekes, hogy március 15-e nem volt szünnap. De 1938-tól már igen. Bálint Sándor intermezzója 1930—1931 Bálint Sándor 1927-ben szerzett tanári oklevelet, de állást nem kapott. Amikor megkérdeztem tőle, miből élt ekkor, szelíd mosollyal így felelt : „Részben édesanyámnak a nyakán, bár én rendkívül fájlaltam ezt a dolgot. Kenyerem nem volt, mégis kaláccsal éltem, mert ez alatt a három vagy négy év alatt rendkívül sokat olvastam mindenféle irányban." S hozzátette még: „Imitt-amott helyettesítettem beteg tanárokat." Többek között a Barossban. 1930. szeptember 10-től október 20-ig a betegszabadságon levő Tatai Molnár József helyett magyart és történelmet, 1931. szeptember 14-től október 25-ig Gosztonyi János helyett magyart és talán latint tanított. Közben a tanítóképzőben is helyettesített, és végül ott kapott kinevezést is. Egyetlen reálgimnázium! osztály 1934—1942 Tíz évvel a középiskolai reform után az 1934. évi XI. t.c. a gimnázium, reáliskola, reálgimnázium és gimnázium megszüntetésével létrehozta az egységes középiskolát, a gimnáziumot. E törvény értelmében ezután a reáliskolai végzettségűeket latin kiegészítő vizsga nélkül is föl lehetett venni bármely főiskolára és egyetemre. Az átmenethez a minisztérium elrendelte, hogy az 1934 őszén beiratkozó elsősök a reálgimnázium tanterve alapján tanuljanak.