Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

és új kifejezést a mai magyar szobrászatba. Kiemelték plasztikájának mozgalmasságát, szokatlan merészségét az alakok dinamikájának... Ő abban a szerencsés pillanatban jött, amikor a magyar szobrászat válaszúton állott. A monumentalitás kiveszőben, a kisplasztika és a zsanér elfáradóban, némelyek már a görögök terméketlen utánzásába merültek... és ekkor érkezett váratlanul, de nem véletlenül Gergely Sándor erővel és élettel teljes dolgaival, amelyek kicsiben is monumentalitásba lendülnek és nagyra, sőt a legnagyobbra törnek. Teret és módot kell adni ennek a legszebb reményű fiatalnak, hogy terveit mind valóra, ércre és márványra válthassa..." (13.) Valószínű, hogy a kiállítás utáni napokból való Gergelynek a szeged múzeumban őrzött dedikált rajza : A nagy Juhász Gyulának, kit énnálam jobban senki sem tisztelhet. Szeged, 1918. Gergely Sándor. (14) A kiállításnyit ás után két héttel ismertette Kázmér Ernő A Hétben Juhász Gyula Késő szüret című kötetét. Közölte a lap Gergely készülő Juhász-portréjának a gipszváltozatát is (15). November 10-én Gergely ismét Pesten szerepelt. Tihanyi Lajos októberi bemutatkozása ulán a MA ötödik kiállításán újbó Máttis Teutsch lépett a nyilvánosság elé, és kiállították Gergely három szobrát is. A katalógus szerint a három mű „címe" Márvány (ára 5000 korona), Bronz (magántulajdon), és a harmadik munkát is anyagával jelölték : Gipszben 800 korona, Bronzban 1800 korona. A kritikákból megállapít hatón a Márvány azonos a szegedi múzeumban levő Tabuval. A magántulajdonban levő Bronz helyett a márvány Torzó szerepelt, melynek fényképét közölte a MA (31). A harmadik mű mozgásstudium volt, gipszben és bronzban is ki volt állítva. A siker nagyobb lett, mint szeptemberben. Bálint Aladár a Nyugatban ezt írta: „Gergely Sándor három s óborral szerepel Mátlis Teutsch Jánosnak a MA helyiségében rendezett kiállításán. Nagyobb márványa a művész lehigulása, formaérzékének tisztulása szempontjából nagyon fontos. E szobor tökéletes zárt tömb, a törzshöz tapadó végtagok, a nyakba süppedő fej mind ezt a zártságot hangsúlyozzák. Gergely Sándor meglepően sokat tanult és sokat haladt. Egyik erőssége annak a fiatal szobrászgenerációnak, mely, reméljük, mihamar friss levegőt, pezsdülést hoz a tespedt magyar plasztikába" (23). Kázmér Ernő újból elismerőn írt: „A mintegy hatvan olajfestményt, akvarellt és linóleummetszeíet Gergely Sándor szobrai egészítik ki gazdag és változatos anyagú kiállítássá. A MA demonstratív kiállításán bemutatott komoly problémájú művészetét újabb három szoborral fejleszti és teszi értékesebbé, s ezek közül a nagyméretű márványtorzó, a nekilendült formai fantázia mindent átfogó, merészen elgondolt és új szobrászi feladatok felé fordult problémájával az utóbbi kiállítások legszebb szobrai közé tartozik. Aláhúzottan mondjuk azt, hogy a legszebb, de ez nem feltétlenül dicséret, inkább útmutató, figyelmeztető: ilyen fejlődés után