Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)
RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Tóth Anikó – Gulyás Sándor – Horváth Ferenc – Sümegi Pál: Környezetrégészeti kutatások a gorzsai késő neolit tell XVII. szelvényéből feltárt kagylóleletek értékelésével
Az Alföldet keresztülszelö Tisza déli része, az Alsó-Tisza-vidék - a régészeti eredmények alapján - a neolitikumban sürün lakott területnek bizonyult. A települések, majd a tellek lakói - kihasználva természeti környezetük lehetőségeit - időnként kagylókat is gyűjtöttek étrendjüket kiegészítendő. Erre utalnak Hódmezővásárhely - Gorzsa felhagyott agyagnyerő gödreiből előkerült kagyló anyagok is 2 . A Horváth Ferenc régész által végzett ásatás során a munkánkban kiemelésre kerülő XVII. szelvényben 32 rétegben 31 szint került elkülönítésre. A radiokarbon vizsgálatok alapján körülbelül 400 évet átfogó periódus a késő neolit, tiszai kultúrához tartozó közösség életének és táplálkozásának részét képező kagylóteknők folyamatos előfordulása rendszeres, de változó intenzitású gyűjtögetésre utal. A szelvény egészében megfigyelt kagylóteknők magassági adatai alapján kimutathatóvá vált az ember kagylópopulációkra gyakorolt hatása és a vízrajzi környezet klímajellegnek megfelelő alakulása. A lelőhely általános jellemzése A Kárpát-medence alföldi területei, különösen az ökológiai barrierként 3 működő folyamvölgyek alkalmasnak bizonyultak a huzamosabb ideig megtelepedő közösségek befogadására, hiszen környezeti feltételei megélhetést biztosítottak mind a táplálkozási (gyűjtögetés, vadászat, halászat), mind pedig a gazdasági (növénytermelő és állattartó) tevékenységek területén. Az árvízmentesítések előtti, a pleisztocén végére klímajellegnek megfelelően kialakult és változó vízrajzi viszonyokkal rendelkező területen a Tisza élő medrétől kicsit távolabb elhelyezkedő, környezetéből kiemelkedő 4 természetes parti gát 5 felszín (79-81,3 m tengerszint feletti magasság) alkalmas volt arra, hogy az őskori közösség tartósan megtelepedjen. Ez a felszín ugyanis a legnagyobb árvizek alkalmával sem került elöntésre. 6 A környező vízfolyások (Kéró-ér, Köldök-ér) és állóvizek (tavak, mocsarak) a nedvesebb szakaszokban megteltek vízzel, megváltozott a víz sodrása és mélysége újabb környezeti jelleget biztosítva a benne élő makrofauna számára (kagyló, csiga, halak stb.). A szárazabb periódusokban pedig a vizek visszahúzódtak, a vízmélységek csökkentek újabb feltételeket biztosítva az élővilág számára. Ezek a változások úgy tűnik megfoghatók a kagylóleletek statisztikai vizsgálatával. (Melléklet: 1-3. ábra) 2 HORVÁTH 1982. 3 SÜMEGI-KERTÉSZ, 1998, 150. "HORVÁTH, 1998. 5 TÓTH, 2003.. 6 RÓZSA 2001.
