Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Forgó Géza: Az aradi Szabadság-szobor Makón?

A makóiak szerint a kérelmet — a többi várossal szemben — különösen igazolja, hogy Arad vármegyének megmaradt részét csanád vármegyéhez csatolták, így Makó Arad megye székhelye is, és ezáltal az „ott lefolyt gyászos történelmi eseményeknek is hagyományosává vált." A város vezetése úgy vélte, hogy saját költségen szállíttatja Makóra a szobrot - igaz néha napi költségeket sem tudtak kifizetni. Fölkérték az alispánt és a főispánt is a támogatásra. Dr. Nikelszky Jenő polgármester vezetésével egy bizottságot is fölállítottak az ügy sikeres elintézésére, sőt a kultuszminiszterhez is elutaztak. Keserű csalódás következett be. A Szabadságszoborért a román kormány irreális összeget kért, valamint azt, hogy adjuk vissza azt a 21 képet, amelyet az aradi kultúrpalotából mentettek meg a román megszállás előtt. A Bratianu-kormány 1925. május 30-i ülésén hozott határozatot a szobrok eltávolítására. A Szabadság-tér Szabadság-szobor mentesítését Vignali Raffaello nagyváradi szobrász irányította 1925 júniusában. Felügyelete alatt került ökrösszekérre a vértanúk emlékmüve. A tér pedig fölvette Avram Jancu nevét. A szobrokat - a Kossuth-szobrot is - a belügyminisztérium rendeletének megfelelően a Kultúrpalota raktárában akarták elhelyezni, igen ám, de nem fért el, így csak a bronzplaketteket hagyták ott és az ökrösszekerek tovább vonultak a lovardába. 1956-ban fölvetődött, hogy visszaállítják a szobrot, sőt még a munkálatok is megkezdődtek. Az aradi román értelmiség ugyan tiltakozott, de nem ez akadályozta meg a sikert, hanem a magyar forradalom elbukása Magyarországon és a román diktatúra keményebb fellépése a nemzeti törekvések ellen. 1968-ban a prágai tavasz miatt Ceausescu a magyar értelmiséget találkozóra hívta, de az ott megfogalmazott javaslatokat elutasította, a szobrot pedig a várba szállították. A romániai magyarság a Ceausescu-rednszer bukása után újból reménykedett. Sokan hitték, hogy a két nép kezet nyújthat egymásnak, és ez talán lehetett volna így is, ha életünket nem a politika irányítaná. A szobor felállításának igényét ahol csak lehetett mindenütt felvetették, így bekerült a magyar-román alapszerződés mellékajánlásáiba is. Dávid Ibolya jó munkakapcsolatban volt román kollégájával, és ennek köszönhetően mindketten megtekintették a szobrot és úgy gondolták, hogy egy megbékélési szoborparkban kellene fölállítani. Ez a gondolat aztán Romániában komoly ellenzést váltott ki. A román történelemszemlélet szerint a magyar vértanúk a románság gyilkosai és az őket elnyomó Nagymagyarország jelképe is. A nagypolitika - és a románok európai vágyai - azonban kiszabadították a szobrot 1999. október elsején a várból és a minoriták udvarán helyezték el