Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

NÉPRAJZ - Fodor Ferenc: Néprajzi gyűjtőúton a Duna-deltában

folyamán több nemzeti zsinat próbálkozott a liturgikus könyvek és szertartási szokások egységesítésével, eredménytelenül. 1654-ben Nikon patriarcha határozta el az egységesítést. A reform ellenkezést váltott ki a közpapságból és a népből, akik ragaszkodtak a „nemzeti jellegű" liturgiához. Egy Avvakum nevű pópa vezetésével kiváltak (elszakadtak) az orosz egyházból ők lettek az ószertartásúak. Később a raszkolnyikokok is részekre szakadtak. Egy részüknek megmaradtak papjaik, ők a popovcük, másik részük papjaik elhalása után lelkipásztorok nélkül maradtak, ők a bezpopovcük. Az 1730-as években egy Fótüj nevezetű szegény sztrelec "Filipp" álnéven az Arhangelszki és az Olonci kormányzóságban a bezpopovcük egy részéből szektát alapított, melyet később róla „Filippovscsinának" - követőit fílippovcüknek neveztek. E szélsőséges szekta célja az ószertartás előírásainak minél tökéletesebb teljesítése. Ennek bizonyítására sokan még az öngyilkosságot is vállalták. Amikor Fülöpöt a katonák elfogták állítólag 70 társával elégették saját magukat. Követőit gúnynévként lipovánoknak nevezték, így különböztették meg őket más papnélküli szakadároktól. Az üldöztetések elől a Krímbe menekültek, de onnan a tatárok kiszorították őket. II. József idején egy részük Bukovinába telepedett, majd innen kerültek a Deltába. Közben ők is két részre váltak (popovcü és bezpopovcü). 1846-ban egy részük csatlakozott a Szarajevó-boszniai metropolitához. Ezeket pópásoknak vagy ausztriaiaknak hívták. Ezzel például Sarichioi ketté vált, a falu két része nem házasodott egymás között. Ez a kettősség ma is él, azzal a különbséggel, hogy a popovcüknek ma már Brailában van püspökségük. Ez azt jelenti, hogy Sarichioiban ma két hatalmas templom van és külön imádkoznak. Alapvető életmódjuk a halászat. Kajak típusú hajóik vannak. Húsz fős brigádokban halásztak. A brigád vezetője az ataman. 0 egy hálóból font övet viselt, mint jelvényt, ez rangot jelentett. Ok maguk nem kereskedtek. A halhasítókban a szegényebbek dolgoztak, ők készítették a halászeszközöket is. E halhasítók tulajdonosai sokszor kölcsönöztek is a halászoknak, amelyet hallal törlesztettek. A halat a megérkezéskor a parton azonnal értékesítették, árverés szerű piacon, annak adták aki a legtöbbet fizetett. Itt távolabbi kereskedők is voltak. A nyereséget a brigád elosztotta. Az egyik felét azok kapták akikért a bárka volt, a másik felét a résztvevők között osztották el. Ha a tulajdonos is halászott, akkor ő is megkapta a részét. A lipovánok mindennapjai nehezek. Nagy a szegénység. Az idősek nagyon kevés nyugdíjat kapnak, a fiatalokat a munkanélküliség sújtja. Épületeik egyszerűek, mindenhol van pajta (raktár) valamint fürdő. A lipovánoknak csak a rendszerváltozás után volt lehetőségük beszélni vallásukról, templomaikról, megismerhették azokat a falvakat, városokat, ahol lipovánok laknak. Az újságból és a televízióból, rádióból hallhatnak egymás problémáiról. Sarichioiban 1995-ben nagy fesztivált rendeztek, ahol bemutatták éne-