Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: Püspöki intelmek fogadtatása a makói plébánián a XIX. századi közepén

Az Oltáriszentséghez hasonlóan a szenteltvíz megáldásának gyakorisága sem volt megfelelő. „Nehogy a szenteltvíz, ha kelleténél bőségesebben lett megáldva, a hoszszantartó állás miatt megposhadjon, elrendeljük, hogy a plébános minden 14-dik napon újat és csak olyan mennyiségben áldjon meg, melyről tapasztalatból tudja, hogy ezen idő alatt a hívek szükségleteire elegendő lesz. " (2. pont) Ennek ellenére érdekes módon az eddigi gyakorlatot megfelelőnek tartotta a plébános, mely azt mutatja, hogy nem poshad meg a víz, így az a szokás szerint, ha volt elegendő, akkor nagyszombaton, máskülönben pünkösd vigiliáján áldatott meg. A 6. pont a plébánia birtokai állandó fölszerelésének a gyarapítására szólít. Az 1859-es eljárás tanúsága szerint ez meg is történt. Utolsóként pedig a 20. pont megállapítását idézzük: „ Mivel a plébános saját könyvei között az »Ahitatossag órái« címűt is fölleltük, mely mézesmázos szavakkal, hitszegő módon a katolikus igazsággal szögesen ellenkező tanítást hirdet, ezért sok nagynevű püspöknek igen igazságos cenzúrája által elítéltetett. Ily módon a plébános lelkiismeretét azzal terheljük, hogy ne merészelje ezen veszedelmes művet akár a szentbeszédek előkészítésében fölhasználni, akár pedig másoknak kölcsön adni. " Sajnos a könyv további sorsáról nem sokat tudunk. Lehet, hogy most is ott lapul valahol a régibb könyvek között. Valószínűnek tartjuk, a plébános az utasítás szellemében járt el. Végül fölmerül a kérdés, mennyire számítottak ezek a bírálatok súlyosnak. Valószínűleg nem lehettek kirívóak. A Lonovics püspök által végzett más canonica visitatio-k jegyzőkönyveiben gyakran olvashatunk ilyeneket. A makói viszonyokkal a bírálatok ellenére is elégedett lehetett a püspök, hisz távozása után nem sokkal, még 1835-ben megkapta Róka József csanádi őrkanonoki kinevezését.