Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: Püspöki intelmek fogadtatása a makói plébánián a XIX. századi közepén

helyeztessék ki nyilvános imádás végett, és más időben bármiféle kívánság vagy szokás ürügyén avagy címén nem tehető ki; nem hordozható körbe, csak az Úr föltámadásakor, űrnapján és a templom védőszentjének ünnepén engedélyezzük a körbevitelét. " Figyelemre méltó, hogy ezt a rendkívül fontos utasítást csak részben hajtották végre. A rendelkezés szellemében ettől fogva nem helyezték ki imádásra az Oltáriszentséget Jézus neve napján, áldozócsütörtökön, a Boldogságos Szűz ünnepein, úgymint Gyertyaszentelő Boldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Nagyboldogasszony, Mária neve napján, Péter és Pál és a mindszentek ünnepein, valamint űrnapja nyolcadában. Viszont a püspök által a kihelyezésre megjelölt ünnepek között nem említett, s ebben a templomban korábban szokásban lévő hamvazószerda előtti három napon reggel és délben s az új év vigíliáján továbbra is megmaradt az Oltáriszentség kihelyezésének a szokása. Ennek okát az erős helyi hagyományban kell keresnünk. Liturgiatörténeti szempontból érdekes, hogy a püspök viszont olyan ünnepeket jelölt meg a kihelyezés alkalmául, melyek ezidáig Makón nem voltak erről nevezetesek. Ilyenek a nagyböjt vasárnapjai, nagypéntek és nagyszombat a szentsíron, Krisztus teste ünnepének nyolcada. Ezek megtartása nem ütközött semmiféle ellenállásba a plébánián. Gondok mutatkoztak a gyónás körül is. A javítandó dolgok elején esik szó egy helytelen helyi szokásról. „A Rituale Romanum rendelkezésével, továbbá Magyarország több zsinatának határozatával ellenkezik az ebben a templomban élő szokás, miszerint a hívek szent gyónásait a sekrestyében hallgatják. Ezért elrendeljük, hogy a gyóntatószéket a sekrestyéből vigyék ki a templomba, és ott egy szembetűnő és hozzáférhető helyen helyezzék el. " (4. pont) A templom méretei az intézkedés végrehajtása elé semmiféle akadályt nem gördítettek. A papok ezután sem gyóntattak szobájukban, de a 3. gyóntatószék továbbra is a sekrestyében maradt. „Engedmény" csak annyiban történt, hogy gyóntatás alatt a sekrestyének nyitottnak kellett lennie. A püspök elvárása, miszerint a húsvéti gyónást igazoló cédulákat ne csak a lelkek megszámlálása végett a nagyböjt után szedjék össze, hanem időnként a nagyböjtben is, hogy így kutassák föl a szentgyónásukat elhanyagolókat (5. pont), illuzórikusnak bizonyult. Nem lehetett végrehajtani. Ezeken túl a 12. pont megállapította: „Ahogyan dicséretre méltónak tapasztaltuk a plébános szorgalmát az iskolán kívüli gyermekeknek és a mindkét nembeli ifjaknak a húsvéti áldozásra és gyónásra a nagyböjtben való előkészítésében, ennek megfelelően éppen így azt is akarjuk, hogy az ő esetükben hasonló szorgalmat és buzgóságot tanúsítson advent folyamán a karácsonyi gyónásra való fölkészítésben. "