Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Rózsa Gábor: Ivókompániák, asztaltársaságok és egyéb polgári gasztronómiai egyletek Szentesen (1880-1950)

leányának, Etelkának névnapjára. Hazafias egylet, étkezés után beszédek, versezetek, majd a Himnusz után nótázás éjfélig. Bevonult egyleti társaik katonaképét a csoportképek mellé akasztják - jellemző, hogy ebből a magánirattárból maradt fenn az eddig egyetlen Fridrich-számlánk is. A Nagy Háború rendet vág az asztaltársaságban is, nem tudnak fiatalítani, programjaik zöme koszorúzás a temetőben, emlékbeszédek. 1940-re amolyan keresztény érdekszövetséggé alakul a társaság, és 1949-re a vállalkozó iparral együtt megszűnik. Irattáruk, a csoportképek és a katonaképek maradtak ránk. Fénypontjuk a tízes-húszas években az elcsapott szobrásznövendék, a legendás Koncz Antal (Szentes legemlékezetesebb alkoholistája) vendégeskedése volt. Szellemmel, kulturált mulatozással, és igazhitű, alkoholista művészbarátság egyedi razglednyicáival ajándékozták meg helytörténeti tárunkat. Szamosi Soós Vilmos szobrásznak írta 1917 júliusában Koncz Antal: „Kedves Pajtikám! Sietek írni, hogy a vad való emlékezés lucskosan köszönthesse csöndes otthonodat (éppen ma hajnalba volt nagy égi-könny jéggel). Bensőmet úgy néha-néha locsolgatom jó Gyöngyösi borral kinn a szamár delelőbe Répánál, ott gondolok Rád hogy miér nem ülsz egy megvadult gőzbikára, s rohanná közibénk, ... s akkor innánk IDI-ig. Esz a fene kivül-belül: ott szárítgatom magamat Fried-nél (egy másik korcsma RG). Még azt szeretném megérni, hogy a Föld meggyulladva, sisteregve zuhanna a semmiségbe..." A nagy világégés és ínség éve ez. Önkéntelenül felmerülnek bennünk azok az ismerős katonaképek, melyek a fronton lakomázó, mulatozó katonákat ábrázolnak, vagy Karácsonyi vacsorát Boszniában. Önáltató, hamis képek ezek, talán az otthoniak megnyugtatására ... vagy arra se. Ugyancsak 1917-ből őrzünk egy pacifista (humanista) csoportképet is Lakos János Pál örökéből. Ő festőművész (intauglich) lévén gimnáziumi rajztanárnak aktivizálta magát a bevonult kollegák pótlására - amolyan önkéntes-tartalékos. Csak azon az alapon, hogy egy kifőzdébe jártak, szigorúan tizenhármán ültek le mindig az asztalhoz, tizennegyediknek az asztalfőn a háziasszonnyal. A békeóhajtás volt a jelszavuk kimondatlanul is. Csoportképükön diplomataruhát öltöttek, és középre, az első álló sorba bevették a szakácsnőt is. (Nem szentesi, szekszárdi példa. LJP szentesi.) Nagy Árpád ötvösgyüjteményünk kapcsán, csak két tárgyat említek meg, serlegeket. A Szentesi Izraelita Szentegylet barátai 1929-ben ajándékozták a 120. éves egyletnek azt a művészi kivitelű ezüst díszkelyhet, melyet egy kijelölt választmányi tag minden év Adar hó 7-i hagyományos lakomájukon igét hirdethet és buzdíthat. Tízszer se került rá sor. Miként vitéz Dr Várady László ogy. képviselő Iparegyletnek ajándékozott. „Munkaserlegét" sem emelték borral telt magasba - más idők jártak ...