Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Rózsa Gábor: Csontváry Kosztka Tivadar egyik nagybácsija. Kosztka Károly (1814-1887) mérnök Szentesen

származott. Apja, nagyapja és nagybátyja is a távoli Temes-megyében működő kamarai mérnökök voltak. Károly viszonylag későn, 1842-ben végezte az Institutum Geometricum mérnökképzőjét, majd az Országos Építési Igazgatóság mérnökeként Pesten, Hradeken, Gyulán, Mohácson, Eszéken, Veszprémben, Komáromban és Hódmezővásárhelyen munkálkodott 1880. évi nyugalmazásáig. Ekkor lett a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő Társulat Töltésépítő Hivatalának megtűrt napidíjas (kegydíjas) mérnöke 66 éves korában Szentesen. A megyeszékhelyi rangra vergődő alföldi mezővárost nemcsak az ott székelő hivatala miatt választotta, hanem itt akarta jól férjhez adni három leányát, hovatovább itt volt gyógytáros Jenő fia és a Schwarz Ármin-féle vasutas töltésépítésnél alkalmazták Károly fiát, mint műszaki díjnokot, az ún. Széchenyi-gátnál Magos Zalotától Szentesig. A család itt talált nyugalomra a fél évszázados vándorlás után, ami a mérnöki állomáshelyek után véglegesnek kínálkozott. Farkas Gedeon ármentesítő társulati igazgató Sándor fiával, Kosztka Jenő fiának kollegájával már évek óta gyűjtögették a folyóparti magasfekvésü őskori telepek frissen megnyitott bányáiból a történelem előtti korok leleteit, melyeket előbb Szegedre, majd a Magyar Nemzeti Múzeumba, egy részüket pedig Farkas Sándornak, „A magyarságért!" jeligéjű magánmúzeumába helyeztek el. Családi hagyomány lehetett a Kosztkáknál a pirotechnika, hiszen mint gyógytáros vegyészek, ehhez szinte kizárólagosan jól értettek, és tudjuk, hogy mint értelmiségieknek néha a társadalmilag is felvállalható egyleti tevékenységen túl, akár a rendőri vagy postai funkciókat is el tudták látni, mikor mire volt igény.

4 Csontváry apja, Kosztka László és bátyja, a Szentesen letelepedő Kosztka Károly is közös ősüktől, legidősebb Kosztka Károly vegyésztől örökölhették a népünnepélyek fényes csúcspontjának látványos kiszolgálását, a tűzijáték elkészítését. BIRÓ Ede honvéd-őrnagy emigrációs naplójának 73 tételes névjegyzékében No. 35-36. sorszámon egymás mellett szerepel Kosztka vegyész őrnagy és Kosztka százados, akik „egyébként unokatestvérek" ... Lehetett épp elég idejük a közös emlékek értékelésére, és a csodafegyver kimódolására. Idősebb Károlyról tudjuk, hogy miután a krassószörényi Lúgoson elvette nőül Ruttner Antóniát, és megszületett Károly fiuk, a polgári forradalom önkéntes nemzetőr tisztjeként feladatául kapta Munkács várában a pesti „Valero" selyemgyárban berendezett, és 1848-ban elmenekült Állami Fegyvergyár ágyúöntő részlegének megszervezését. A budai várból szinte állandó tűz alatt tartott újépületi hadigyár Munkácson kívül a besztercebányai, radványi, kassai és nagybányai lőpormalmok mellé is telepített részlegeket, de az ungvári, turjaremetei és szobránci vashámorok közelsége a különösen nagy fémigényű ágyúöntést a stratégiailag is védhető Munkács fellegvárába vezényelték. Kosztka Károly az ottani fogház