Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Szőlőművelés, zöldség-, gyümölcstermesztés

Az 1930-as években a város-tulajdonán kívül magánszemélyeknek is volt 1-3 kat. hold területű gyümölcsösük, melyek közül több mintaültetvénynek számított. A várostól délre a Kisrétben üyen — jonatánt, s^tárkingot és delicses%t nevelő — ültetvénye volt Halász Istvánnénak, Lantos Imrének, Lantos Istvánnak, Szabados Józsefnek. A várostól északra, a Tisza bal partján a Mámai réten Dicsővári István körteültetvénye megyeszerte híres volt. Forgó G. Lászlóné 1935-ben telepített naspolyása még ma is megtalálható ugyanitt. A Nagyrétben Piroska János almása és Rázsonyi Pap Pál körtése vált híressé. A téeszek nagy alma és őszibarack gyümölcsösöket telepítettek. A termésükkel hasznot nyújtó fák mekett meg kek emk'teni azokat is, amelyek más célt szolgáltak. A 20. század első felében a város külterületén lévő mintegy 1500 tanya mindenütt fásítva volt, részben tűzrevaló szerzés miatt, részben pedig védelmet jelentett vihar esetén az épületeknek és a szérűskertben lévő szálas takarmánynak. Kötött talajon és a homokos bokrosi részeken akácfák és nyárfák védték az épületeket, szikes talajon olajfüZj tamarisk, és ecetfa volt meghatározó. A bokrosi homokos területeken a kistermelők sárga- és görögdinnyét termesztettek piaci eladásra. A zamatos ízű dinnyét lovaskocsival hordták a csongrádi, kiskunfélegyházi és üszaalpári piacokra. Századunk első felében 40 éven keresztül híres dinnyetermesztők Horváth Dezső és családja. A család zöldség szükségletének kielégítésére minden házhoz és tanyához tartozott egy kis veteményeskert. Zöldségféléket eladásra nem nagyon termeltek, esetieg, ha babból, mákból több termett, azt eladták. Századunk első felében zöldségtermesztést értékesítés céljából csupán néhány bolgárkertész végzett itt. A krumpkföld néha külön volt a kukoricaföld végéből kiszakítva, máshol a tanyához közel eső vagy éppen a tanyatelekből elkerített zöldségeskertbe vetették. Ritkán a gyümölcsösben is előfordult mint köztes növény. Kedvelt krumpkfajta a rózsakrumpli volt. A burgonya a múlt század első felében vált fontos néptáplálékká, s termesztését a hivatalos szervek is szorgalmazták. Zsilinszky Mihály emkti azt a rendelkezést, „...melynek értelmében 1818-ban a szolgabírák oda utasíttatnak, hogy ezen fölötte hálás vetemény terjesztésére úgy ők, mint az általuk felkérendő plébánosok és prédikátorok a népet oktassák és buzdítsák. Ezóta lett a burgonya Csongrád vármegye homokos részének egyik legkedveltebb terménye."

77 Csongrád környékének jellegzetes másodvetése volt az ún. tarlóburgonya, melyet a sekélyen felszántott tarlóba vetették. Bő termést adott, mely emberi fogyasztásra és ákatok takarmányozására egyaránt alkalmas volt. A veteményeskertben termett meg a vöröshagyma, fokhagyma, petrezselyem, sárgarépa, néha a főznivaló kukorica, tök, bab, mák. Ezeket a zöldségeket a belsővárosi proletárasszonyok a város piacára is termelték a jó minőségű bökényi öntéstalajon. E földek tulajdonosai az 1940-es években itt egy-két házrésznyi keskeny földparcekákat műveltek s ezeket zöldségtermesztésre használták. (Egy házrész 150 négyszögöl volt.) A bab az asszonyok számára különösen fontos termény volt, mert ha fölösleg termett belőle, akkor azt eladva egy kis pénzhez jutottak. A Nagyboldogasszony templom bú77 Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye története. II. Bp. 1898. 308.