Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Összegzés

Összegzés Csongrád környékének változatos földrajzi viszonyai a paraszd gazdálkodás változatosságát eredményezték. A földművelés fő jekemzője a kötött talajon való búzatermesztés, amely a legfőbb élelmiszert, a kenyérnek valót biztosította egész évre az önellátásra berendezkedett parasztcsaládok számára. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a fekete földön folyó gazdálkodástól eltérő homoki gazdálkodás. Századunk első felében a homokon a szegényebb, kisföldű parasztok éltek, akik kenyérgabonaként rozsot termeltek, melyből holdanként 6-8 mázsa termett. Ezt is jóval keservesebb munkával érték el, mert a homokot először meg kellett kötni, hogy vetni lehessen bele. Ezt szalmázással, szalmás trágya, nádtörmelék kihordásával és beszántásával próbálták elérni. A búza ezen a talajon rossz termést hozott, a kukorica pedig csak csapadékosabb időjárás esetén adott elegendőt. A homoki talaj kedvezett viszont a napraforgótermesztésnek, melyet külön területen vagy gyakran a kukorica mellett szegélynövényként vetettek el. Magját verőrúd segítségével kézzel csépelték ki, kereskedőknek adták el. Szárát tüzelőnek használták vagy kerítést készítettek belőle. A homok nem termelte meg az ákatok ték ekátásához szükséges takarmányt sem, Bokros pusztáról, a közbirtokossági területről hoztak szénát, melyet úgy vettek. Ugyancsak takarmányekátás céljára a nagyréti és kilencesi területeken béreltek lucernaföldet. Mivel a homoki gazdálkodás kevés jövedelmet hozott, a század elejétől, a tanyák meketti homokon gyümölcs- és szőlőtelepítéseket alakítottak ki. Ennek jövedelme biztosította a család legszükségesebb kiadásainak fedezését és gyümölcsekátását. Századunk második felétől ezt zöldségtermesztéssel egészítették ki, eladás céljára. A piacra való zöldség- és gyümölcstermesztés eredményeképpen a homokon ma virágzó kisgazdaságokat lehet találni. A város mekett folyó Tisza ártere sem maradt kihasználatlanul. A Tisza bal partján fekvő védgát és a meder közötti széles árterületen a nyár- és fűzfaerdők mekett kaszálók és szántók váltogatták egymást. Gazdálkodás szempontjából igen fontos terület volt, hiszen itt a májusi zöldár után vetett kukorica még aszályos időben is mindig biztos termést adott. Az erdők közé szorult kaszálók a víz levonulása után egy kaszálást adtak, bár értéktelen fű termett itt. A paraszti önekátás időszakában ezek a különböző gazdálkodást folytató területek jól kiegészítették egymást. Ma már önellátás helyett mindegyik területen piacra termelnek, így az egymásrautaltság is megszűnt. A téeszek megalakulása gyökeres változást hozott, mely a hagyományos paraszti gazdálkodás felbomlását eredményezte. A földtulajdontól, az igaerőtől és a földműveléshez szükséges eszközöktől megfosztott parasztság a téeszekben már csak mint munkavállaló dolgozott. 1950 és '60 között Csongrád környékén hét kis téesz alakult. Ezek kezdetben kisebb földterületen — a kuláknak nevezett gazdáktól elvett földeken — gazdálkodtak alacsony színvonalon, kevés szerszámmal, tagjait eleinte jórészt a földnélkük agrárnépesség alkotta. Munkájukért nem pénzt kaptak, hanem terményt, melyet év végén osztottak el. Gaz-