Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)
Gabonatermesztés
Csépléskor négyszer étkeztek naponta: reggeli, ebéd, uzsonna és vacsora idején. Mindig ott kaptak enni, ahol dolgoztak. Ebédre leggyakrabban zöldbablevest, paprikást főztek nekik, lepényt sütöttek. Ha reggelire értek oda, akkor főtt sonkát vagy szalonnát kaptak kovászos uborkával, pálinkát ittak. Földre leterített zsákokon ülve ettek. Ha a városi rakodóterekben csépeltek, akkor nem a gazda élelmezte a munkásokat, hanem hozzátartozók vitték az ebédet. A cséplésért az aratórészt búzában fizette ki a gazda, ezt neki kellett elszakítani a géptulajdonoshoz, akit ebből a géprész illetett meg, majd ő fizette ki a többieknek a munkásrészi. Ez a termelőszövetkezetek megalakulásáig, 1960-ig volt gyakorlat. Míg nyomtatáskor a szalmát boglyákba rakták, addig csépléskor kazlat készítettek, illetve kevés szalmából boglyát, több szalmából kazlat. A kazlat vihar ellen kötéllel lekötötték. Kötélhajtó — kampósvégű, forgatható nyeles eszköz — segítségével vizes szalmából kötelet sodortak, ezzel rögzítették, a kötél végét a kazal oldalába dugták. A töreket is kazalba rakták, de ha kevesebb volt, akkor a melléképületek egyikének padlására került. Reszelt répával összekeverve a marháknak adták. Csongrádon a gabona tárolásának többféle módját alkalmazták. Kis gazdaságokban ha kevés termett, csak a padlásra öntötték föl, nemenként külön rakásba. Gyakoribb volt azonban a hombárban való tárolás. A gabonatároló helyiség, a hombár Csongrád környékén ritkán volt önákó épület. Legtöbb helyen a tanya lakóépületének folytatásában kapott helyet, néhol pedig a gang egyik vége volt elrekesztve, s a padlószint fölemelve erre a célra. Ahol többféle gabonát termeltek, ott a hombárt deszkából készült rekeszekkel több részre osztották. Máshol csak a búzát öntötték ide, a kisebb mennyiségben termesztett árpát a padláson tárolták. A 18-19. században a gabona tárolásának általános módja a vermelés volt, boglya formájú vermekben, amely megóvta a gabonát a kártevőktől, tolvajoktól, ellenségtől, tűzvésztől. A tárolásnak ezt a módját a talaj adottságai is lehetővé tették. Tari László a vermek telepítésének helye szerint négy változatot figyelt meg Csongrádon. A ház udvarában telepített vermekre 1784-ből és 1843-ból talált levéltári adatokat. A házon belül, annak egyik helyiségében készített vermet az Oregyár utca 15. számú ház utcai szobájában fedezett föl 1937-ben. A ház közelében, de a ház portáján kívül ásott vermet a Gyökér utca 3. szám alatti ház utcára nyíló ablaka előtt és az Öregvár utca 37. számú ház ablaka előtt talált. Ezeket a vermeket az akkori lakók jól szemmel tudták tartani az ablakból. Csoportos vermek a város több pontján voltak. Az 1852-ben említett Vermek tere nevében is utal egy ilyen helyre a Tisza mellett. Ezek biztonságát az garantálta, hogy a környékbekeknek állandóan szem előtt voltak. Feltehetően az 1850-es években szűnt meg a csoportos vermek használata. 25 A 20. század elején még gazdag gabonatermésű években készítettek sírveremnek nevezett gabonásvermeket, melyeket szalmával béleltek és födtek be, majd földdel beterítették. 26 25 Tari László: Gabonásvermek Csongrádon. MOZ. Csongrád, 1978. 21. 26 Török József 1967. 9.
