Múzeumi Füzetek Csongrád 1. (Csongrád, 1998.)

Erdélyi Péter: Csongrád város rövid históriája

ami a 358 úrbéri telek, 884 házas zsellér és 1068 hazátlan zsellér szolgáltatásainak megváltását fedezte volna, Kossuth igen aktív közbenjárására sem sikerült megszerezni. Noha a földesúr, Károlyi István és a csongrádiak között már 1846-ban létrejött az örökváltsági megállapodás, azt a Helytartótanács - törvényességi kifogásokat emlegetve - nem fogadta el, így csak a 48-as áprilisi törvények oldották meg a csongrádi jobbágyfelszabadítást. 4. A polgári forradalomtól a századfordulóig Az 1848. március 15-ei pesti forradalom híre gyorsan eljutott Csongrádra is, hiszen már március 18-án üdvözölte a város a Közcsendi Bizottságot, és utasításokat kért tőle. A március 21-én létrejött megyei központi választmánynak három csongrádi tagja lett, akik tevékenyen közreműködtek a városi alválasztmány megalakításában. Áprilisban már meg is kezdődött a toborzás a nemzetőrségbe. A hónap közepére közel ezer gyalogos és másfél száz lovas nemzetőr állt készenlétben. Elkezdődött a honvédtoborzás is; a csongrádi honvédeket a szegedi kerülethez osztották be, Damjanich János parancsnoksága alá. A csongrádi nemzetőrök a tűzkeresztségen a délvidéki Szenttamás ostrománál estek át 1848 augusztusában. Eközben - az áprilisi törvények értelmében - Csongrád rendezett tanácsú város és önálló országgyűlési választókerület lett. Első képviselőjének Klauzál Gábort, a felelős magyar kormány közmunkaügyi miniszterét választották meg. Csongrád városa egyik állomása volt Kossuth 1848 őszi toborzókörútjának. Az Országos Honvédelmi Bizottmány vezetője szeptember 30-án, szombaton érkezett Csongrádra. Kíséretében voltak: Jókai Mór, Vasvári Pál és Egressy Gábor. Fogadásukon szinte az egész város megjelent. Toborzóbeszédét október l-jén mondta el a Nagyboldogasszony-templom előtti téren. Majd a csongrádi lovas nemzetőrök kíséretében Szentesre ment. Beszédének hatására közel háromezren vállalták a haza fegyveres szolgálatát a városban. Jelentős esemény a város ekkori történetében, hogy 1849 februárjában gróf Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok zászlóalját ide kvártélyozták be. A csongrádiak szabadságvágyát jelezte a Függetlenségi Nyilatkozatot üdvözlő nagygyűlés és bankett május 8-án. A lakosok az ellenséggel nem voltak kíméletlenek, az 1849 júliusában a városba érkezett 800 horvát hadifoglyot élelmezték. Július második felétől a város feladata - a Tisza-menti községekkel és városokkal együtt - az osztrák csapatok átkelésének megakadályozása volt. Ezt lovas őrség szervezésével és a kompok Szegedre szállításával oldották meg. A szabadságharc utolsó napjaiban került újból kapcsolatba Kossuth a várossal. 1849. július 28-án Szentesről egy dörgedelmes hangú levelet küldött Csongrádra, amelyben megparancsolta a város közönségének, hogy „becsületéről azon szennyet hárítsa el, mellyel tegnap meg lett fer-