Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)

Néprajz–Etnológia - Purgel Nóra: Egy szegvári „nagyatáder”. Adatok egy műtárgy történetéhez

PURGEL NÓRA

Egy szegvári „nagyatáder”

Orosházán 1912-ben tizenhat bognármester dolgozott. Közülük bizonyosan többen készítettek az 1920-as évektől nagyatádi kocsit, melyet gazdasági féderes kocsinak is neveztek. A helybeli kovácsok és bognárok azt tartották, hogy ennek a típusnak az igazi hazája ez idő tájt Hódmezővásárhely és Orosháza volt. Ezt a környékbeli tanyasi emberek lakodalomba vagy piacra járó kocsinak használták.8

Sándorfalván a féderes kocsi az 1930-as évek elején jelent meg a piacozó homoki gazdák tulajdonában, amikor a földreform során a sándorfalvi földnélküliek és törpebirtokosok is földhöz juthattak. „A déli Tisza-vidéken a nem teherbíró, inkább piacozásra való, tetszetős nagyatádi-kocsi a megerősödött kisgazda jelképévé vált.9” A visszaemlékezések szerint a faluban nem volt senkinek ilyen kocsija, csak a homokpusztai gazdák követhették a divatot.

Szentes vidékén a nagyatádi kocsi a legmódosabb prádés kocsi volt. „Ennek felső része vékony deszkából van, masszív, ládaszerű, nagy ívelt sárhányókat kap. Vagy feketére, vagy a vasakat feketére, fáját sárgára-barnára festik. A Csepel-gyár hasonnevű gyártmányáról másolták.10

Egy szegvári „nagyatáder’' hagyatéka

Szegváron az egyik legrégebben lovakat tartó és lovas versenyekre járó férfi Halász László (1937-2011) volt. Felesége, Halász Lászlóné szül. Janó Valéria (1944-) a férje nagyatádi hintóját 2016-ban bocsátotta áruba: nem akarta megbízhatatlan ember kezébe adni, és azt sem, hogy tönkremenjen. Ezért döntött úgy, hogy a múzeumnak adja el, ahol szakértő kezekbe kerül, és megőrzik az utókor számára.

8 JUHÁSZ 1965, 313-315.

9 JUHÁSZ 1978, 294-295.

10 CSAL0G 1965,19.

433