Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Pintér Zsófia: Csipkeverés a Dél-Alföldön
PINTÉR ZSÓFIA Csipkeverés a Dél-Alföldön A 18. század első felében a csipkét a városok kisembereinek asszonyai és leányai készítették. Korabinszky Mátyás leírásából kiderül, hogy „a paszomántosok, akik itt Bárt- fán és Kisszebenben letelepedtek, hajdanában jelentősen foglalkoztatták a polgárleányokat. Csipkét verettek velük.”9 Ennek ellenére sosem volt nyugati értelemben vett csipkeipar, a magyar férfiak sosem hordtak csipkét, az inkább a házi textíliák díszítésére szolgált. A vert csipke a felvidéki bányavárosokon kívül szigetszerűen terjedt el az országban.10 A minták két forrásból táplálkoztak: a külföldi könyveket vették alapul, vagy a már kész csipkék mintáit. A népi használatú vert csipkéket feltehetőleg a látott motívumok alapján és a fonalakból adódó lehetőségekhez mérten készítették el. A 18. században a nyugati divat hatására a magyar úriasszonyok is elkezdték csipkével díszíteni gallérjaikat és kötényeik szélét. Az áru terjesztői a külföldről behozott minta alapján gyártatták le eladásra kínált portékáikat a magyar csipkekészítő közösségekkel. A19. század utolsó évtizedeiben indult el az első körmöcbányai csipkeverő iskola. Magyarországon a századfordulón terjedt el a tűvel varrott csipke, s vált világhírűvé a kiskunhalasi Markovits Mária által. Az 1920-30-as években a Hunnia csipke11 vált kedveltté, melynek mintái a korai 18. századi csipkék formakincsét idézik.12 Csipkeverés Szentesen 1932-ben hatalmas jégesővel tarkított vihar söpört végig Csongrád megyén, mely elverte az összes termést, csupasz földeket hagyott maga mögött. „A búzatáblák pirkadó termésére a harmadik dűlőkben talált rá gazdájuk. Kilométer hosszúságban rozsdás, halott földek maradtak a tanúi annak, ami történt és megesett az, amit se a háborúban, se azelőtt nem láttak. Ríttak, zokogtak a gazdák a megcsúfolt földeken, akár a kisgyerekek. A szentesi templomok tornyáról elvitte a jeges fergeteg a mutatót, és hónapokon át olyan volt a város, a fekete földek megyéjének székhelye, mint a siralomház."13 Nem sokkal később, miután az ország tudomást szerzett a történtekről - egy szomorú nyári délelőttön - csomagot közvetített ki a posta a szentesi városházára dr. Négyesi Imre polgármesternek, Kájel Endre dunántúli református lelkész küldeményeként. A dobozban csupán néhány fadarab volt egy kísérőlevéllel: „A csipkekészítés az én falumban, a Balaton mellékén hasznot hajtó, értékes háziiparrá fejlődött.”14 „Ajánlom a sorscsapásokkal sújtott szentesieknek, próbálkozzanak meg vele, ezért küldtem el a hozzávaló eszközök mintáját is. Községemben háromszáz leány foglalkozik csipkekészítéssel, s nem bírnám álomra hajtani nyugodtan esténként a fejem, ha nem hívnám fel erre Szentes figyelmét."15 9 BOROSS 1981,14. 10 BOROSS 1981,14.-15. 11 A Hunnia csipke megalkotója Fáy Aladárné, született Edvi Illés Gizella (1871), aki meg akarta mutatni, hogy valódi, magyar mintákat is lehet tervezni és létrehozni, (http://csipkemuzeum.hu/oldal1/tortenete/) (2017. 08.21.) 12 BOROSS 1981,15-16. 13 MUSKÁTL11934 14 MUSKÁTL11934 15 GERVAI-HÁBEL1995, 69. 501
