Forgó Géza: A Csanádvármegyei Szent István Közkórház története. A Makói Múzeum Füzetei 109. (Makó, 2010)
Diósszilágyi Sámuel (1882-1963) belgyógyász főorvos, kórházigazgató
detten nyilatkozott, amikor 1888. augusztus 10-én 40 fős hallgatósága élén, előadását követően ellátogatott Borotvás Dezső házához, ahol „erőgyűjtés vagy gyakorlati tapasztalatok szerzése céljából, de mindenesetre a doktor úr általánosan ismert vendégszeretete folytán borkóstolás rögtönöztetett". Az igazgató úr és felesége meghívta a megjelenteket gerizdesi szőlőjébe, ahol a fővárosi tanár meglepve tapasztalta a mintaszerű szőlészetet és dicsérte is hallgatóságának. Jutalma sem maradt el. A helyszínen rögtönzött borozás kissé hosszúra nyúlt, „olyan kóstolás volt az, mely után toaszt sőt dal is következett [...] mi tűrés tagadás, ivásnak is tökéletesen bevált" - írta a korabeli tudósítás. 30 4 1893-ben lemondott igazgatói állásáról megromlott egészsége miatt. 1896-ban megbomlott elmével szállították Budapestre, ahol 1897. október 17-én elhunyt. 30 5 A MAROS című megyei lap így búcsúztatta: „Amily jeles volt orvosi működése és a közügyek terén, nem volt kisebb, mint gazda sem. Bizonyítja az a nagyon nagy vagyon, amelyet hátrahagyott [...] megmutatta miszerint a tisztességes munka is megtermi a maga gyümölcseit, ha a munkásságnak nem jár nyomdokában a nagyravágyás és az esztelen tékozlás. Megmutatja a magyar ember ősi szép jellemvonását: a vendégszeretetet, mert arról az ő háza mindig nevezetes volt." 30 6 Halála után kitűzték a gyászlobogót a megyei kórházra, a vármegyeházára, a szabadelvű kör és a kaszinó épületére. Otthonában ravatalozták föl, ahol a református tanítók énekkara és Csécsi Nagy Miklós lelkész búcsúztatta. Nagy részvét mellett, a református temetőben helyezték örök nyugalomra. 30 7 Diósszilágyi Sámuel (1882-1963) belgyógyász főorvos, kórházigazgató Diósszilágyi Sámuel 1882. március 27-én született Makón, parasztszülők gyermekeként. Elemi és középiskoláit helyben végezte, majd 1901-1906 között a budapesti egyetemen tanult. 1906. október 13-án ötödéves orvostanhallgatóként az egyetemi gyógyszertani intézet díjas gyakornoka lett, okleveles orvosként pedig második tanársegéde. 1907-08ban a fővárosi Szent László és Szent István Közkórház alorvosa. 30 8 1908-ban letelepedett szülővárosában és magánpraxist nyitott. Szintén ebben az évben nősült. Feleségétől - Dybusewsky Annától - egy lánygyermeke született. 1913 augusztusától helyettes városi kerületi orvos. 1914. július 27-én az I. közös huszárezredhez vonult be, és 19 hónapi frontszolgálat után 25%-os hadirokkantként beosztották a 17es helyőrségi kórházba, ahol röntgenorvos volt. 1917 végén szerelt le. A háború alatt számtalan fényképet készített, amelyek az utókorra is fennmaradtak a makói József Attila Múzeum gyűjteményében. Hazatérve folytatta orvosi munkáját. 30 9 30 4 Maros 1888. aug. 12. 30 5 Maros 1897. okt 21. 30 6 Maros 1897. okt 21. 30 7 Maros 1897. okt 21. 30 8 Diósszilágyi Sámuel önéletrajza JAM T.D. 1980.1.1. 30 9 Diósszilágyi Sámuel önéletrajza JAM T.D. 1980.1.1. 47
