Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)
XII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2005 - Ravasz István: Budapest hadszíntérré válásának tényezői 1944-1945-ben
Önkéntes Zászlóaljba vonták össze, amely 2534 fővel 15-én alakult Budai Önkéntes Ezreddé. Parancsnokságát a 11-én átállt Variházy Oszkár alezredes, a 6. gyalogezred parancsnoka vállalta.^ 7 A körülzárt csapatok ellátására két út kínálkozott. Kevéssé volt sikeres az uszályok leúsztatása a Dunán. December 30-án egyet indítottak, ami Leányfalu fölött zátonyra futott, de a magyar rohamcsónak-csoport éjszakánként szállítmányának java részét behozta Óbudára. A klasszikus módszer a légihíd kiépítése volt. A 4. német légiflotta kötelékében december 29-én állították fel a Budapesti Légiellátó Csoportot. A Gerhard Conrad mérnök altábornagy irányította, február 10-én megszüntetett csoport napi átlagban 47 t utánpótlást juttatott be a védőknek. Ez alig érte el a 80-100 t-ra becsült napi szükséglet felét, de az erdeményességi arány jobb 58 volt a sztálingrádi légihídénál. A kiépített repülőtereket a csoportba beosztott német-magyar repülők nem vehették igénybe. Ez eleve megnehezítette tevékenységüket a Sztálingrádnál tapasztaltakhoz képest, hiszen ott két repülőtér is (a pityomnyiki fő reptér sokáig, a gumraki tartalék majdnem végig) a Luftwaffe rendelkezésére állt. A budaörsi repülőtér december 24-én, a ferihegyi 27-én, a mátyásföldi 30-án szovjet kézre került. A Lóversenypályán kialakított szükség-repülőteret sem használhatták sokáig. Január 5-én az ostromlók elérték a Fehér utat, s már kézifegyverekkel lőtték a le- és felszálló gépeket. 9-én a Lóversenytér elesett. A Csepel-szigeten lévő szükség-repülőtér 6-án esett el. Csak a már belőtt Vérmező maradt, de annak északi sarkát is elérték január 30-án a szovjet ékek. A csoport legeredményesebb módszere az ejtőernyős tartály-ledobás volt, illetve az eleve törő-leszállásra tervezett DFS-230 vitorlázó gépek bejuttatása. Néhány gép február 13-án és 14-én még utánpótlást dobott a kitöréskor kijutott csoportoknak a budai hegyekben. 5 9 Máig a legkényesebb a parlamenterek kérdése. Malinovszkij és Tolbuhin részt vett a sztálingrádi csatában, majd több nagyváros ostromában. Tapasztalataik alapján egyrészt kímélni kívánták erőiket, másrészt szerették volna csökkenteni a magyar főváros mint erőd leküzdésére fordítandó időt. A szovjet Legfelsőbb Főparancsnokság december 27-én adott engedélyt ultimátum átadására. 28-án este és 29-én reggel hangszórókon közölték a parlamenterek útvonalát. Steinmetz Miklós 1 Tóth Sándor: Budai Önkéntes Ezred (in: Lexikon) 55.o. s Hingyi László: Budapest légi ellátása (in: Lexikon) 56-57.o. 57
