Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2005 - Ravasz István: Budapest hadszíntérré válásának tényezői 1944-1945-ben

Honvéd Vezérkar főnöke, Vörös János vezérezredes elsődlegesen a pesti hídfő védelmének megszervezésére rendelte vissza az ÉszakkeletiKárpátokban harcoló 1. magyar hadseregtől.

6 A magyar állami vezetés a védelmi rendszer gyorsított iitemü kiépítése ellenére sem gondolt eleinte következetesen Budapest védelmére. November elejétől, alighogy Szálasi Ferenc 4-én letette a nemzetvezetői esküt, megkezdődött a kormányszervek kitelepítése a fővárosból a nyugatmagyarországi ún. gyepüszállásokra. A nemzetvezető ekkor még úgy nyilatkozott, hogy „Budapest tartását csak abból a szempontból tartanám szükségesnek, ha erről a területről offenzív hadműveletek fognak kiindulni. Ha ezt nem akarják, akkor Budapest kiürítését feltétlen végre kell hajtani...".

7 A nyilas vezetőket rövid időre az is elgondolkodtatta, hogy Serédy Jusztinián hercegprímás esztergomi érsek és Ravasz László, a református püspöki kar elnöke, a két legnagyobb létszámú és befolyású magyarországi történelmi egyház vezetői október 30-án felszólították Szálasit, nyilvánítsa Budapestet nyílt várossá.

8 November második felére az állami és katonai vezetés álláspontjában már nyoma sincs bizonytalanságnak. A nyilas propaganda a főváros minden áron történő megvédését hirdette. Beregfy Károly vezérezredes honvédelmi miniszter, egyben a Honvéd Vezérkar főnöke november 29-én gyakorlatilag Budapest teljhatalmú katonai biztosává nevezte ki vitéz Hindy Iván altábornagyot, aki a budapesti I. hadtest vezénylő tábornokának beosztását megtartva a „székesfőváros területén magyar vonatkozásban teljhatalommal felruházva" lett.

9 A magyar vezetés álláspontjának kikristályosodásában, amely újabb tényezőjét jelentette a főváros hadszíntérré válásának, nem kis szerepe volt a német nyomásnak. December 10-én Szálasi személyesen közölte Friessnerrel, hogy „a nagy európai gondolat jegyében kész Budapest nyílt várossá való kinyilvánításától elállni, és a fővárosnak erőddé való felhasználását többé nem ellenzi".

1

0 Ez már Szálasi Hitlernél tett első és utolsó látogatását követően történt. Ugyanezen a napon Kovarcz Emil, a „nemzet totális harcbaállításával megbízott miniszter" rendeletet adott ki „Budapest székesfőváros általános és teljes mozgósítására, nemre való " Honvéd Vezérkar 1. osztály napi intézkedései (HL Vkf. l.o. 304/a. doboz) 1502/Föv. hdm.44.X. 12. sz. irat Teleki Éva: Nyilas uralom Magyarországon (Budapest, 1974.) 173.o. s Ravasz István: Ravasz László; Gergely Jenő: Serédy Jusztinián (in: Lexikon 382. és 400.o.) ' Szakoly Sándor: Hindy Iván (in: Lexikon) 163.o. 1

0 Gosztonyi Péter. Légiveszély. Budapest! (Budapest, 1989; a továbbiakban: Légiveszély) 156.o. 39