Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)
Hermann Róbert: A megtorlás 1849-1859
S a kérdés itt válik bonyolulttá. Tudniillik az augusztus 17-i minisztertanács, amelynek résztvevői már ismerték a temesvári csata hírét, megjegyzés nélkül tudomásul vette a Haynaunak az előző napi minisztertanácsi határozat alapján megfogalmazott utasítás tervezetét. A minisztertanácson a temesvári csata — a fenmaradt jegyzőkönyv tanúsága szerint — szóba sem került. A másnapi minisztertanács — immár a világosi fegyverletétel hírének ismeretében — nem tartotta szükségesnek bármilyen módon intézkedni a magukat megadókkal kapcsolatban, s átsiklott a Görgeinek adandó, a cár által kért kegyelem ügyén is. A kérdést bonyolítja, hogy Schwarzenbergnek augusztus 16-án este, a minisztertanács után már tudomása volt a magyar fegyverletételi ajánlatról, tehát Görgei augusztus 11-én Rüdigerhez intézett leveléről. Azonban úgy vélte, ez csak sürgeti az augusztus 16-i minisztertanácsi határozat alapján megfogalmazott utasítás mielőbbi kiadását. Tény viszont, hogy Schwarzenberg augusztus 17-én már arról írt Radetzkynek, hogy Magyarországon a harcok gyors léptekkel közelednek a végkifejlethez; ám e levél írásakor még nem tudott a világosi fegyverletételről. Mi történhetett tehát? Hiszen ha Schwarzenberg a magyar megadási szándék ismerete után is elküldendőnek tartotta az enyhébb igazolási feltételeket tartalmazó utasítást, s a temesvári csata hírének vétele után sem javasolta a minisztertanácsnak az utasítás félretételét, miért nem küldte el azt mégsem Haynaunak? Vajon nem a világosi fegyverletétel híre okozta-e mégis az utasítás „pihentetését"? De ha a „pihentetést" magyarázza is a Világosról érkező hír, mi magyarázza az osztrák magatartásban augusztus 17-20. között bekövetkező keményedést? Véleményünk szerint a fordulatot az uralkodó, I. Ferenc József fellépése okozta. Ezt több tényező is alátámasztja. Az osztrák minisztertanács határozatai ugyanis csak akkor váltak érvényessé, amikor az uralkodó aláírta az ülés jegyzőkönyvét. A megállapítható gyakorlat szerint a jegyzőkönyveket az ülést követő napon tisztázták le, s terjesztették fel az uralkodónak. A jóváhagyás általában az ülést követően 2-7 napon belül született meg. A magyar felkelőknek adandó amnesztia ügyében azonban nem egészen ez történt. Az augusztus 15-i (16-i dátummal felterjesztett), és a 16-i (17-i dátummal felterjesztett) jegyzőkönyveket az uralkodó csak augusztus 24-én vette tudomásul, tehát négy nappal a saját elnöklete alatt tartott, a keményebb rendszabályokról intézkedő minisztertanácsi ülés után. Az augusztus 17-i és 18-i, egyaránt augusztus 19-i dátummal letisztázott jegyzőkönyveken pedig a jóváhagyás dátuma 1849. október 15., tehát az aradi vértanúk és Batthyány kivégzését követő 9. nap! Ferenc József személyes beavatkozására mutat Schwarzenberg Haynauhoz intézett augusztus 20-i levele is: „Őfelsége a Magyarországról érkező fontos hírek hallatára legmagasabb elnökletével mára minisztertanácsot hívott össze...." Mindez pedig azt jelenti, hogy a kemény megtorlás politikáját nem annyira az osztrák kormánynak, mint inkább magának az uralkodónak kell tulajdonítanunk. Ezt egy későbbi eset is alátámasztja. Az augusztus 27-i minisztertanács határozatot hozott a haditörvényszéki eljárás alá vonandó kategorizálásáról, s az esetleges halálos ítéletek végrehajtásának módjáról. A kormány — Schmerling igazságügyminiszter javaslatára — úgy döntött, hogy Haynau „a legvétkesebbek névsorát (...) a halálos 60
