Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Felföldi László: Kuferces csárdás

A második az eddig föltárt adatok sorában a makói 1837. évi köszöntő. Tanulságos irodalmi említéseket találunk még Jókai Mór írásaiban is. Az első a magyar szabadságharc egyik csatája után fordul elő a Csataképek c. novelláskötet A két menyasszony c. fejezetében, amely 1850-ben íródott: „Egy óra múlva minden csapszékben harsogott a zene, a vidám cimbalom s klarinét hangjánál pengett a huszárok tarajos sarkantyúja, s víg tenyércsapkodás mellett járta a jókedvű legénység a kuferczes tánczot, mintha nem is emlékeznék nehéz munkájára, s hogy e nehéz munka embervérontás volt." (Jókai M. 1908. 24.) Az Egy az Isten c. regény egyik jelenete 1848-ban Olaszországban játszódik egy magyar társaság körében, ahol Jókai szintén megemlékezik a kuferces táncról: „ Csak az iskolai zenekar van itten, azoknak meg csupa fúvó muzsikájuk van, s azon nem tudnak egyebeket, mint indulókat, hymnusokat, halotti kísérőket, akin a ,hopcziher' táncoljon. A fiatalság nem tudom, hogy járja el a lakodalmon a kuferczest, ha nincs czigány." (Jókai M. 1895. II. 76—77. Első megjelenése 1877.) A Rab Ráby c. regény verbuváló jelenetében is érdekes részleteket tudunk meg a kufercesről: „Egy pár legény lépre akadt már, azok egy-egy huszárral összeölelkezve járták volna a kállai-kettőst, fejükben a huszárcsákó, a huszáréban meg a parasztkalap; egy közülük a tenyerével hajigálta fel a légbe a szép fehér lázsiás tallért, amit felpénzül kapott, dicsekedve, hogy milyen olcsón jutott a pénzhez; egy morva vándorló legény meg, akit a kocsmában térítettek el a suszteri pályáról, szörnyen igyekezett utána csinálni a huszárnak a kuferczes tempólépést, ami rettenetesen jól illett a papucsos lábának.. " (Jókai M. 1912. 139—141. Első megjelenése 1879.) Arany János három versében is használja a kuferces kifejezést sajátos poétikai eszközként, amellyel az ábrázolt tánc groteszkségét, rendhagyó voltát igyekezett kihangsúlyozni: Az első Robert Burns Az ördög elvitte a fináncot (The de'il s' awa wi' th' exciseman) című versének fordítása (1868 körül), amelyben az örvendező asszonyok éneklik: „ Van csárda-tánc, kuferc tánc, Tudunk polkát és fráncot; De legjobb tánc az ördögé, Hogy viszi a fináncot. Az ördög, az ördög Az ördög a tánccal, Odavan, odavan Oda van a finánccal." (Arany J. 1986. 2. 383.) A második szintén egy Burns vers fordítása: Kóbor Tamás (Tom O'Shanter) (1868—1873 között), amelyben a boszorkányok éjféli táncát jeleníti meg: „Juj, Tomi, most! amit te látsz! Merő bűbáj és boszorka-tánc; Nem újdon-új cotillon az, 124