József Attila: Kiszombori versesfüzet 1922 (Hasonmás- kiadás). A Makói Múzeum Füzetei 88. (Makó, 1997)

JÓZSEF ATTILA KISZOMBORI VERSESFÜZETÉRŐL - Tóth Ferenc: József Attila Kiszomboron

ütögetve űzték el a varjúkat. Kissék egy alkalommal kivitték hagymát szedni, de a hagymaásó hólyagot tört a tenyerén, ezért többet nem vették igénybe segítségét. Ezek a futó élmények is mély benyomást keltettek lelkében: megszületett a Nyugatnak elküldött, Osvát Ernőnek ajánlott Kukoricaföld című verse; A tőkések hasznáról írt költeményébe beleszőtte: „szedd guggolva a vöröshagymát... a tőkéseké a haszon". A falusi életet és a paraszti sorsot gyermekfejjel Öcsödön már megízlelhette, Kiszomboron viszont együttérzéssel át is élte a szegény emberek világát. Erről tanúskodnak Éhség, Részeg a síneken, Aratás előtt, Holttest az utcán című versei. Perc című költeményét tanítványának, Kiss Ilonának ajándékozta. A jámbor tehén nem más, mint Kisséknek Pörge nevű, törött szarvú tehene. Kiss Andrásné mély vallásossága is nyomott hagyott József Attila kiszombori költészetében. A házitanító a családdal misére és litániára is eljárogatott. Itt keletkezett a Csöndes estéli zsoltár és A Szent Jobb ünnepén c. verse. A jelenlegi Szent István szobor előtt már állt Kiszomboron első királyunk szobra, a község mélyen ápolta Szent István emlékét. József Attila Makón megismerte Juhász Gyulát, de a kisszombori nyár az atyai barátságot is meghozta. Itt vette kézhez Szeged költőjének segítőkész levelét: „Kedves Attila Öcsém, levele és új verse nagyon megkaptak és meghatottak. Sok gondom és bajom mellett nem feledem és azon tűnődöm, hogyan kellene magát okosan és szépen fölfedezni... Higyje el, ha van ma hazai költő, aki magát szívből szereti és becsüli, elsősorban Juhász Gyula az. Bízzék, ne lankadjon, írjon tovább, tanuljon tovább, magának nem szabad és, ha akarja, nem lehet elkallódni!" Az ifjú poéta 1922. augusztus 18-án meghatódottan írta: „Kedves Juhász Bátyám, igaz nagy szeretettel köszönöm szívből-fakadt meleg levelét! Jaj, nem is tudom, az én nagy örömömet, hálámat, szeretetemet sehogyse kifejezni. Én magamat igazán sohase értékeltem annyira, hogy ilyen szeretetet megérdemeljek." A diákköltő összegyűjtötte és üres iskola füzetébe lemásolta a makói és kiszombori verseit, titkon bízott abban, hogy ez még az ősz folyamán nyomtatásban is megjelenik. A versfaragó diák kiszombori házitanítóskodása idején vált ténylegesen költővé, Juhász Gyula elismerése avatta poétává. 14