Halmágyi Pál szerk.: II. honvéd emléknap Makón 1995. A Makói Múzeum Füzetei 85. (Makó, 1996)
Jakus János: A IV. hadtest támadása a Maros mentén 1944 szeptemberében
Dr. Jakus János alezredes A IV. hadtest támadása a Maros mentén 1944 szeptemberében 1944. augusztus 23-án Románia átállt a szövetséges hatalmak oldalára és maradék fegyveres erejével szembefordult korábbi szövetségesével. Ezt követően néhány nap múlva Magyarország keleti, délkeleti határait elérte a háború. Időszerűvé vált annak a tervnek a megvalósítása, amelytől a magyar politikusok és katonai vezetőszervek a teljes vereség elkerülését remélték: a Kárpátok előtt megállítani az előretörő szovjet haderőt. Ez volt a bizodalom, a végső mentsvár, ami felmentést adott a háborúban való részvétel felelőssége alól, mondván: „a Kárpátokon nem tudnak átjönni". Az erdélyi támadás indítékai Még 1944. augusztus 10-én is — a IX. hadtestparancsnok által a Békás-szorosban tartott értekezleten — „megállapítást nyert, hogy az első világháború tapasztalata alapján a Keleti-Kárpátok 7-8 sorhadosztállyal és a rendelkezésre álló határőralakulatokkal megvédhetők". Ehhez hozzájött még az a remény, hogy amíg a szovjeteket feltartóztatják, angol-amerikai megszálló erők elérik az ország területét. De a bizodalom mellett hatott a Kárpátokhoz fűződött félelem is, amely abból a tudatból táplálkozott, amit maga Hitler is úgy fogalmazott meg Horthy számára, hogy „a háború akkor válik elveszetté, ha az oroszok elérik a magyar síkságot,,. Ettől a reménytől és félelemtől vezettetve a magyar politikai és katonai vezetés óriási erőfeszítéseket tett a Kárpátokban való megkapaszkodás, a hágók, átjárók lezárása céljából. Ennek az erőfeszítésnek a része volt az a katonai előnyomuló-támadó tevékenység Erdélyben, amelyet a magyar kormány 1944. augusztus 26-án határozott el, s amelyet a Legfelső Honvédelmi Tanács szeptember l-jén elfogadott, végrehajtását pedig szeptember 5-ra halasztotta. A támadás katonai célja a Kárpátok déli szorosainak elérése a szovjet csapatok előtt, de legalább Erdély nyugati határon levő Sziget-hegység birtokbavétele, átjáróinak lezárása, s ezzel Magyarország erdélyi határain — amelyek a bécsi döntés következtében előnytelenül alakultak — kedvezőbb helyzet kialakítása. A támadás politikai célja volt, hogy a háború vége, vagy a remélt angol-amerikai megszállás a magyar csapatokat találja Erdélyben. A képviselőházban elhangzott — „Erdélyért mindent megteszünk" — felkiáltást Lakatos Géza miniszterelnök azzal egészítette ki: „Legfőbb kötelességünk, hogy azt a földet, amelyet a székelyek oroszlán módjára védtek, soha fel ne adjuk". A magyar hadvezetés a Déli-Kárpátok hágóinak birtokbavételét célzó hadműveleti terveket már jóval a román átállást megelőzően elkészítette. A vezérkar 1944. január 10-én kidolgozott helyzetmegítélésében két alternatívával számolt: „...Minden eshetőséget világosan szem előtt tartva, reá kell mutatni, hogy a további orosz térnyerés, még a magyar határ elérése előtt, Románia politikai helyzetében olyan változást okozhat, ami bennünket semmi esetre sem hagy érintetlenül. Ezzel kapcsolatban elő kell készülnünk a következő lehetőségekre: 1. A német csapatok még harcképesek, azonban Romániában megbukik a német irányzatú politikai vezetés. 19
