Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

ELŐADÁSOK - JUHÁSZ KATALIN: "..nem úgy van most, mint volt régen.." A táncházi folklorizmus néhány mai jelensége

divatok változását, amely éppúgy külön tanulmány tárgya lehetne, mint a népdalslágerek vagy a különböző táncdialektus-divatok. A két utóbbival a zenészek általában jobban lépést tartanak (amint az ábrából is látható). A táncházmozgalom 22 kezdetén a széki táncok arattak osztatlan sikert. Ezt követte a szatmári, palatkai, 23 méhkeréki, gyimesi, kalotaszegi, székely, majd legutóbb a moldvai táncok divatja. A "sláger"-táncrendet mindig a táncház végén táncolják, és ezt húzzák általában a leghosszabb ideig. Budapesten ma már specializált táncházakban táncolhatja ki-ki a saját kedvenc táncrendjét. A népdalslágerek a legnépszerűbb énekesek ajkáról terjednek a többi divattal együtt. Gyakran azok a slágerek, amelyek középen már "lefutottak", a szélek felé még mindig rendkívül népszerűek. Itt jegyzem meg, hogy a popzene világában tapasztalható jelenségekhez hasonlóan a rajongók nemcsak kedvenc énekeseik repertoárját tanulják meg, hanem átveszik éneklési, viselkedési stílusukat és utánozzák öltözködésüket is. A "népi fejek" számára minden év központi eseménye a tavasz eleji táncháztalálkozó, amelyen aki csak teheti részt vesz (természetesen a "legdivatosabb" ruhájában). Itt találkozhat az összes ismerőssel, tájékozódhat a hírekről, pletykákról, aktuális beszédtémákról, beszerezheti legújabb ruhadarabjait, meghallgathatja a legújabb slágereket. Érdekes lenne részletesen elemezni az eddig lezajlott táncháztalálkozók programjait, hangulatát is. E rendezvények mindig demonstrálják, hol tart éppen a népzene és a néptánc ügye, mik az uralkodó irányzatok. Biztató jelnek tartom, hogy a "sztárparádé" helyett az utóbbi időben előtérbe került a magyar nyelvterületen még fellelhető adatközlők felkutatása és bemutatása a közönségnek, amely így közvetlenül a "tiszta forrással" találkozhat. A táncházakban, népzenei iskolákban, táncegyüttesekben és nyári táborokban folyó kollektív munka tartalmas időtöltést biztosít, közösségteremtő erőként hat és egyben erősíti a magyarságtudatot. A néphagyomány közösségteremtő ereje azonban - mint láttuk - a társadalomnak csak egy többé kevésbé elszigetelt csoportjában hat és az emberek nagy részéhez el sem jut, pedig akárhonnan is nézzük, a magyar népi kultúra a magyar kultúra egészében alapvető részt jelent. 87