Tóth Ferenc szerk.: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei 69. (Makó, 1991)

Újabb díszpolgárok

Szűkebb pátriánk, Makó sorsának alakulásán túl érdeklődése középpontjában az erdélyi magyarok mindenkori helyzete áll. Erdély és a Felvidék magyarlakta településein mindenütt ismerősként üdvözlik. Óceániától az Egyesült Államokig, Svédországtól a Szentföldig — bejárva a világ számos országát —, mintegy 15 ezer darab diafilmen örökítette meg az általa fontosnak tartott emlékeket, hogy itthon, a városban és a környező falvakban élő emberek körében tegye közkinccsé azokat.- Kutatta nagyjaink életművét, közülük is elsősorban Petőfi Sándort. Szendrey Júliát, Jókai Mórt, Arany Jánost, Ady Endrét, Madách Imrét, Kisfaludy Sándort és Károlyt, Fadrusz Jánost, Koós Károlyt. A magyar zeneszerzők közül végigkövette Liszt Ferenc életútját. Aggódik a város jövőjéért. Ezért vállalta nyugdíjasan is a népfrontos munkát, itt kívánta a kirekesztett társadalmi rétegeket (pl. az egyházi személyiségeket) a közéletbe is bevonni. Ezért végezte önzetlenül a városvéső egyesület irányítását, ezáltal is jobbítani akarta és elősegíteni a városias fejlődést. Amikor látta a makói értelmiség magára hagyatottságát, vállalta az értelmiségi kör vezetését. Ünnepi beszédei a legszebb magyar hagyományokon nyugvó szónoklatok. Ismeretterjesztő előadásait küldetésszerűen végzi. Mindenre kiterjedő várospolitikai tevékenységet fejt ki. Díszpolgárrá választását Makó város polgárai egyöntetű helyesléssel fogadták. 27