Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - Gazdasági élet
ságának táplálkozásában fontos tényező volt; erre utal az összeírásoknak az a megállapítása, hogy a legszegényebb udvarból sem hiányzott. Nem tartjuk azonban valószínűnek azt, hogy 1850-ben egy darabot sem tartottak. Inkább eltitkolásról, vagy az összeíró jóindulatáról van szó. Hasonló eset állhat fenn a juh és a kecske esetében is. Az 1870-es évek közepéig, az örökváltság megkötésének idejéig az előzőek alapján számos olyan változást rögzíthetünk, amelyek a mezőgazdasági termelés erőteljesebb kapitalizálódását jelezték, helyi viszonylatban is. Korántsem volt azonban még összhang a belterjes állattartás és a növénytermesztés (talajerő-gazdálkodás, takarmányszükséglet megtermelése) között. A fejlődés mégis már a 60-as, 70-es évek fordulóján is ez irányba hatott. Ennek egyik legfőbb bizonyítéka az istállózás előrehaladott volta. 1870-ben gyakorlatilag már minden gazdasági udvarban volt istálló. Ebben az évben az összeírok összesen 90 istállót, 81 aklot, 65 pajtát írtak össze. 196 A felsorolt épületek zöme korábban épült: a 40-es években, amikor kölcsönt vettek fel erre a célra a lakosok, valamint az 50-es években, amikor az állatlétszám megszaporodott. Korábbi felépítésre vall az is, hogy 1870-ben 11 istálló kihasználatlanul állt, mert a jószágösszeíró ív szerint (azonos sorszámok egymásra csúsztatása) gazdájának (házas zsellér) semmije, vagy csak sertése és juha volt. A pajtát kettős célra használták: aratáskor a még el nem csépelt gabona tárolására, széna tárolásra, valamint a juhok és a libák szállásának. Mind a növénytermesztésben, mind az állattartásban az intenziválódás folyamata, vele együtt a két termelési ág közötti összhang a 80-as, 90-es években bontakozott ki igazán. A főbb növénykultúrákban és az állatfajokban az újabb váltások jelezték ezt. Anélkül, hogy részletekbe mennénk, csak utalunk néhány ilyen lényeges változásra. Az 1880-as évektől újabb árunövénnyel, a hagymával próbálkoznak a lakosok, váltakozó sikerrel. Ez ismételten újabb vállalkozás volt, összhangban a konjunkturális változásokkal, valamint azzal, hogy az örökváltságot követően szabaddá vált a föld is (eladható lett, illetve további bérleteket lehetett belőle kihasítani), és bőven akadt szabad munkaerő is, amelynek kézimunka-igényes elfoglaltság kellett ahhoz, hogy helyben maradjon. A hagyma kereskedelmi forgalomba történő bekerülését nagyban elősegítette az, hogy 1883-ban Makót is bekötötték az országos vasúthálózatba. 19 7 A telepítvény első ötven évében tehát — a konjunkturális viszonyokkal összhangban három árunövény, a dohány, a búza, a hagyma jelentett legfontosabb bevételi forrást a lakosoknak. 1893-tól, a Mezőhegyes—Szarvas közötti vasút megépítésétől kezdve a cukorrépa is felzárkózott az előző három növényfajtához. Az állattenyésztésben Mezőhegyes hatásaként a lótenyésztés bontakozott ki erőteljesen, úgy, hogy komoly bevételt jelentett a 90-es években. Ennek szervezett forrása a tudományosság, a fajtiszta tenyésztés meghonosítása volt helyben, a mezőhegyesi ménesbirtok 1. számú kihelyezet méntelepén. A ló mellett a szarvasmarha, itt is a tejelő fajta tartása volt a legjelentősebb a belterjes gazdálkodás kibontakozásában. Kiegészítő ágazatként a zöldségtermesztés (dinnye, petrezselyem, sárgarépa, burgonya) kiteljesedése a falu határának keleti oldalán (volt „láncos" földek), valam Magyarország története 1848—1890. 6/2. 1091.; Gajdács i. m. 238. CSML Nagymajláth 1870. évi épületösszeírása. 1, 7 Erdei: Makó i. m. 21—22. 81
