Domokos László – Fejér Gábor – Halmágyi Pál szerk.: Emléklapok Tóth Ferencnek. A Makói Múzeum Füzetei 60. (Makó, 1994)
Búzás László: Marczibányi István élete és munkássága
1783-tól 1786-ig Csanád vármegye alispánja. Ez idő alatt alkotóan munkálkodik vármegyéjében. Már ekkor is igyekszik a lakosság érdekeit szolgálni. 1786-ban betegeskedése miatt lemond hivataláról és csak a birtokaival foglalkozik. Igen sokat tartózkodik dombegyházi birtokán, de állandó lakása Tornyán van, innen járogat a vármegye gyűléseire. Az 1790—91-i országgyűlésen a vármegye egyik követe. Ezután betegsége és kiterjedt birtokairól történő fokozott gondoskodása miatt egyre kevesebbet vesz részt a közügyekben. 1800-ban I. Ferenc udvari tanácsossá nevezi ki. Ekkor költözik előbb Pestre, majd Budára, ahol haláláig lakott. A közügyektől most már végképpen visszavonult, idejét a különböző gyűjtemények, a szenvedő emberiség és a tudományok javára végzett munka között osztotta meg. Birtokainak jövedelme gondtalan megélhetést biztosított számára, így megkezdhette emberbaráti tevékenységét előbb a kórházak majd az iskolák támogatásával. Ekkortól vált a magyar irodalom és a tudományok pártfogójává, s lett az írók mecénása, ki „majdnem tékozlásig jó téteményekkel kiárasztá bőségét." Marczibányi István életében igen sok régiséget, drága ékeszereket, XVI—XVII. századi iparművészeti remekeket, metszeteket és festményeket gyűjtött, köztük a költő Zrínyi Miklós csáktornyai műgyűjteményének maradványait. Ezeket a kincseket az 1802-ben Széchényi Ferenc által megalapított Nemzeti Műzeumra hagyományozta. Ezzel megvetette a múzeum régiség- és műgyűjteményének az alapját. Budán az Erzsébet-apácáknak „nagy házat" építtet, és az általuk ápolt 18 betegre és 12 szegényre külön alapítványt tesz „a fellábadozó nyavalások rendesebb gyámolítására". Léván gimnáziumot alapít a piaristák számára. Budán egy magyar iskolai tanszék létesítésére 6000 forintot adományoz. Csanád, Szerém és Trencsén vármegyékben az iskolákra és a szegények gyámolítására adományoz nagyobb összegeket. Majd a pilisvörösvári, a solymári és a kamenici (Szerém vm.) templomokat renováltatja. 1806-ban megvásárolja a Császárfürdőt és a környéken lévő telkeket az Irgalmas rend számára. Itt épül fel az első budai kórház 24 ággyal. A kolostor felépítésére is tetemes összeget ad. A Rózsadomb lábánál elterülő hatalmas rétet az ifjúság számára „játszás és tornászás" céljaira szerzi meg. (A mai Marczibányi tér!) Mindezekért I. Ferenc 1806-ban a valóságos belső titkos tanácsosi címet adományozza Marczibányi Istvánnak. Az 1808-ban megalakult Hadi Oskola (Ludovika Akadémia) részére 50 000 forintot adott és két tanár fizetését vállalta azzal a kikötéssel, hogy az oktatás magyar nyelven folyjék. Sürgeti magyar nyelvű katonai tankönyvek kiadását. Támogatásával meg is jelent két kötet: „A Hadi Mesterséget tárgyazó szükségesebb Tudományoknak summás Előadása" címmel. A létesítendő Magyar Tudós Társaság céljaira 50 000 forintot óhajtott adni. Mivel akkor a Társaság megalapítására nem volt remény, végrendeletében ezt az összeget alapítványként hagyta a nemzetre, a magyar irodalom és tudomány fellendítésére. „A Marczibányi István által a' Magyar Nemzetnek örök időkre testált tőkepénz interessébői esztendőként azon esztendei legjobb Magyar Munka jutalmaztassák meg; és egy a Magyar Nemzetet közelebbről érdeklő Tudományos kérdés ugyancsak jutalom mellett tétessen fel", írja az alapítólevél. Marczibányi István, miután adományait, alapítványait elrendezte, 1809-ben — már súlyos betegen — a magánéletbe vonult vissza. Még életében „szépen készült, Márványból feltornyozott Koporsót készíttetvén, 1810. Eszt. Karátson Havának 21-ik napján megholt. Eltemették Budán a Szent Erzsébet-apácáknál." Felesége négy évvel élte túl, gyermekei nem voltak, a család 1872-ben kihalt. Marczibányi István 50 000 forintos alapítványa lényegében a Magyar Tudományos Akadémia előfutára volt. Magyarországon ez volt az első irodalmi alapítvány. Az alapító, rendelkezése szerint, a pályázatok kitűzését, elbírálását és jutalmazását a Nemzeti Múzeumra bízta. A múzeum 1816-ban létrehozta az ún. Marczibányi-intézetet, melynek 10 tagja volt. Az első tisztikar tagjai: Fővédnök József nándor, elnök gróf Teleki László somogyi főispán, titkár — egyben az Intézet 12
