Papp Zoltán: Makói történet (Egy fejezet Erdei Ferenc életéből). A Makói Múzeum Füzetei 50. (Makó, 1985)

Az elszakadás

szólt: „Szervusz, Éva." Régen is csinált ilyet szónoklat közben, de már elszoktam tőle, eléggé zavarba jöttem. Aztán férjemmel (ő volt akkor a népfronttitkár) és vele együtt néztük meg a kiállítást. Közben is, amikor Szegeden járt, rendszerint találkoztunk a népfrontirodában, de sokszor járt Lenin körúti lakásunkon, később Kis-Tisza utcai hazánukban. Családias, baráti hangulatban fogyasztotta a lekváros kiflit, amit anyósom éppen sütött. Sok mindenről került szó, sok vitának voltam hallgatója, ami tsz-ről és általában szövetkezetről elhangzott közte és férjem között. Szerettük hallgatni, hiszen természetszerűen jobban értesült volt, mint mi itt, Szegeden, bármennyire igyekeztünk is lépést tartani az eseményekkel Arról azonban nem beszélt, hogy mi is történt vele 1956 zűrzavaros napjaiban. Másra fordította a szót, kitért előle. Néha, különböző alkalomból, még levelet is váltottunk. Egyszer valami tvbeszélgetést akart a férjemmel megtárgyalni, előkészíteni. Sajnos akkor a klinikán feküdt, infarktussal. Bement hozzá, meglátogatta, és engem kért, tájékoztassam majd hogylétéről. Mikor visszakerült az Akadémia főtitkári székébe, írtam valami miatt, és persze gratuláltam is. Amikor apám meghalt (a temetésre nem tudott eljönni), nem szokványos részvétlevelet írt nekünk, s utána nem sokkal fel is keresett bennünket. Anyám halálakor küldött táviratában többek között az állt: „A magam érzéseivel is gyászolom Édesanyádat." A lánya, Sára, mikor ide került Szegedre, a biológiai központba, eljött hozzánk. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, ha nem is mindennaposán. Hogv mikor találkoztunk utoljára, nem is tudom, hiszen akkor nem gondolhattam, hogy utoljára látom. Sárától tudtuk, hogv 1971. januárjának utolsó napjaiban operáción esett át. Rossz érzésem volt, mert hát az úgy van: ahogy idősödik az ember, óhatatlanul rákerül a sor az egészség „hogy s mint" állására is. Soha nem említette, hogy baj lenne az epéjével. Amikor a tévében megláttam a makói választási gyűlést, amit közvetítettek, tudtam, hogy balsejtelmem nem csalt. Aztán május 11-én meghalt. A fia születésnapján. A temetés (fantasztikus méretű demonstráció) 15-én volt. Ugyanaznapra esett a lányom esküvője. Már nem volt mód az elhalasztására. Mit tehettünk? Délelőtt férjemmel részt vettünk a temetésen, délután és este helytálltunk az esküvőn. Produkál ilyeneket az élet. — ÜQV gondolom, ezzel lassan a beszélgetés végére is értünk ... — Végső konklúziót vár tőlem? Nos, ami történt, elszakíthatatlanul hozzátartozik életünkhöz. Én része voltam az övének, ő része az enyémnek, Azt hiszem, a válás utáni érintkezésünk nemcsak kulturált volt, de valóban nem is tápláltunk haragot egymás iránt. Bizonyára leszűrtük a tanulságokat, ás igyekeztünk azt elraktározni magunkban, ami jó, szép és építő volt kapcsolatunkban. Soha nem hallottam vissza, hogy Ferenc bármi rosszat is mondott volna rólam. Én sem szóltam egy rossz szót sem róla ... — Ez lenne tehát együttélésük emlékének végső summázata? — Az elején azt mondtam, nem szívesen beszélek, de úgy érzem, kötelességem. Igen, az, vele és magammal szemben is. Valamikor talán a kutatók hasznát veszik. Talán fényt derítenek arra a talányra is, amit — bármennyit foglalkoztam is vele — nem tudtam megfejteni. Adva volt egy nagyon tehetséges, nagyon értelmes, értékének teljesen tudatában levő fiatalember — már nem gyerek 26-29 éves. Fizikailag jó felépítésű, egészséges. Megáldva (vagy megverve) egy megingathatatlan, legbensőbb énjében sziklaszilárd hivatástudattal. Hitte, vallotta, szinte mániákusan bizonygatta, hogy élete célja, értelme, feladata: fajtájának felemelése, emberi jogainak kiteljesítése. Ingadozások és kétségek mellett ez fix pont volt, biztos, mint a halál. A talány pedig az: egy ilyen ember miért él (élt — én csak arról beszélek, amit vele megéltem) olyan önkínzó, önemésztő életet? Miért félti magát befolyásoktól. épít maga fölé „kegyetlen isteneket?". s hiszi babonásan, hogy azok megbosszulják a legkisebb lazítást, egyéni kitérőt, személves örömet, mert ezekkel hűtlenség bűnébe esik vállalt eszménvei iránt. Én most, hogv hosszú idő után óhatatlanul újra el kellett merülnöm e témában, még mindig a „miért"-nél tartok. S ha a kutató egvszer erre is keresi a választ, segítségére lesznek a dokumentumszerű levelek, amiket megtalál maid a makói múzeumban. A 75 éves évfordulóra abban a reménvben aiándékozom oda. hogv a várhatóan hamarosan megvalósuló Erdei Ferenc-emlékház anyagát színesítik majd. * És most térjünk vissza rövid időre ismét a múltba: hogy az életközösség felbomlása mit sem változtatott Erdei Ferencnek addigi apósához, dr. Diósszilágyi Sámuelhez való viszonyán, arra több konkrét bizonyíték is akad. Erdei válto36