Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — A második szerződés
Valamivel nagyobb sikerrel járt Donizetti Don Pasquale c. operájának március 30-i reprize, a betegségéből felépült Füredy Mihály jutalomjátéka. Az új szereposztásban Hollósy Norina szerepét kapta, s a kritikák szerint az előadás igen jó volt, Hollósy Kornélia a fiatal özvegy szerepében, fehérre porozott hajtfürtjeivel, rokokó köntöseiben oly festői jelenség, s énekével ebben a szerepében is mindenkit elragadott. Ezekben a napokban a különböző szalonokban és kaszinókban arról beszéltek, hogy Hollósy Kornéliának, a Nemzeti Színház közszeretetben álló művésznőjének harmincadik születésnapját, április 13-át nem mindennapi módon kell emlékezetessé tenni. A Lonovics—Hollósy pár körül nagy baráti kör fejlődött ki. Már az Egyetem téri Wenckheim palotában is sokan jártak házukhoz, de mióta az 1856-ban felépült Zrínyi ház másodemeleti nagy lakásába költöztek a Hatvani- és az Országút (ma Kossuth Lajos utca és Múzeum körút) sarkán, itt nagy házat vittek, s a baráti kör írókkal, művészekkel, politikusokkal is bővült. Sokan fordultak meg a Lonovics—Hollósy szalonban, a háziasszony szívesen látott mindenkit, aki méltó volt rá. Szalonjuknak gyakori vendége volt a svájci száműzetésből hazatért Batthyány Lajosné, aki legtöbbször magával hozta kisebbik lányát, Ilonát is. Batthyány Ilona énekelni Hollósy Kornéliától, zongorázni Erkel Ferenctől tanult. Az állandó vendégek közé tartozott báró Orczy Tekla, a kiváló rajzoló, Örményi József, a konzervatív nagyúr, az abszolutizmus ellensége, aki társadalmi úton akarta a magyarságot talpra állítani. Minden jó és nemes ügy pártfogója, mecénása volt, mert nagy vagyona teljes függetlenséget biztosított számára. Gyakori vendége volt a szalonnak gróf Almásy György, a nagy színházbarát, aki minden este megjelent páholyában. Rajongója Hollósy Kornéliának, s Pesten köztudott volt, hogy Hollósy egy-egy jutalomjátéka után egy hétig nem lehetett virágot kapni, mert „Almásy Gyuri mind lekaszáltatta." A művészbarát mágnások közül Ráday Gedeon, Festetics Leó, Károlyi György voltak bejáratosak Hollósy Kornélia szalonjába. Itt lehetett látni a Nemzeti Lovarda megteremtőjét, Szapáry Antalt, a későbbi pénzügyminiszter Szapáry Gyulát, de a társasághoz tartoztak báró Eötvös József és báró Podmaniczky Frigyes is. A szalon vendégeinek zömét azonban az írók, színészek, zene- és képzőművészek alkották. Ezek közé tartozott Pompéry János, a finomult ízlésre és nemesebb hangra törekvő hírlapirodalom vezére. Ebben a szalonban szokta felolvasni Sárosy Gyula, az Arany trombita hányatott életű költője azokat a verseit, amelyeket nem lehetett kinyomtatni a cenzúra miatt. Ide menekült a nemzeti katasztrófa után a kedvét vesztett Gaál József, a Peleskei nótárius valaha mindig jókedvű írója, ahol a Doppler testvérek fuvoláztak, Füredy Mihály, a „népdalok hőséből" lett operaénekes mutatta be egy-egy új dalszerzeményét, s ő és Jekelfalussy vagy Kőszeghy énekeltek a változó összetételű társaságnak. A már említetteken kívül a szalon vendégei közé tartoztak Török János politikai hírlapíró, Balassa János sebészprofesszor, Irinyi József, az ifjúsági mozgalmak vezéralakja, Vas Gereben, Szigligeti Ede, Dobsa Lajos, Remellay Gusztáv írók, Csausz Márton, a bonctan egyetemi tanára, a háziasszony nagybátyja. A színészek közül Szerdahelyi Kálmán, Markovits Ilka operaénekesnő, Laborfalvi Róza, a nagy drámai színésznő férjével, Jókai Mórral és Hollósy Kornélia vendége volt pesti tartózkodásai alatt Liszt Ferenc is. Bejáratosak voltak ide Erkel Ferenc és Huber Károly zeneszerzők, úgy is mint színházi kollégák. Huber ekkor volt fiatal házas, s a következő évben született fia Hubay Jenő néven lett világhírű hegedűművész és zeneszerző. A harmincadik születésnap méltó megünneplését is a szalon látogatói gondolták ki. Sárosy Gyula vetette fel az ötletet, hogy a társadalom kiválóságai emléksorokkal ellátott albummal lepjék meg az ünnepeltet. Az album 46
