Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - V. Osztályrétegződés. Rendi társadalom — Osztálytársadalom — A polgárság — A munkásság — A kispolgárság — Paraszt szigetek

van, életberendezése egészében is európai-polgári nívójú. (Diák korában bejárta Európa nagy részét, s nyári szabadságát ma is külföldön tölti.) Az emberekkel való érintkezésben az érintkezés kultúrájának hagyományában felnevelkedett ember biztonságával mozog, ezért nyúl igen jeles sikerrel minden aktuális kérdéshez. Határozott vezetői kultúrát és vezetői igényt képvisel. A megelőző nemzedékkel szemben tisztán látja a magyar társadalom szakadékait, és a fenyegető problémák szörnyű megoldatlanságát, éppen ezért őszinte lelkesedéssel fordul a fasizmus felé. A közéletben sportszerű lelkesedéssel tevékenykedik, s maga is mint szűkebb csoportja pillanatra sem kételkedik abban, hogy egyedül ők hivatottak a vezetésre, és mélységes gyanakvással tekint minden népi eredetű egyén és mozgalom feltűnésére. Társas érintkezésében exkluzív, és a rendi elhatárolás nem idegen tőle, annyira nem, hogy nyilvános tanácskozásokban sem tud elfeledkezni a tárgyaló felek úri vagy nem úri minőségétől. Szíve mélyén az a reménység lappang, hogy ez a világ rendbe fog jönni, mindaz, amit a liberalizmus „lerombolt", visszaállíttatik; s minden, amit „épített", az likvidáltatik, tehát semmi akadálya nem lesz annak, hogy harmonikus jó rendben éljenek urak és parasztok. A jellemzett egyén osztálya harmadik generációjának representatív man-je s minden reménye megvan arra, hogy hamarosan a város vezető tisztviselője legyen, képessége és műveltsége is kiváló, mégis teljes értetlenséggel szemléli a „népi front" törekvéseit, és a társadalom egységének illúziójában él, ehhez méri gyakorlati politikai célkitűzéseit. Tele van reform-kedvvel, s reform szándéka a fasizmushitlerizmusban találja meg új tát. A parasztgazdák polgári élcsapata nem paraszt többé; minden ízében polgárnak tudja magát — szolidaritása és önvédelme sem hiányzik — s objektív állománya is megközelítően polgári. Tökéletesen hű jellemzője a Gazdasági Egyesület (gazdakör) vezetője Nagy Ernő, aki egyben a lótenyésztés irányítója is. Apja még paraszt szemléletű telkes gazda, szép gazdasági teljesítménnyel — nagyszerű gazdaság, jelentékeny földbirtok —, maga már kétségtelen polgári egzisztenciája lehetőségei szerint polgár. A parasztkultúra és a konvenciók világából teljesen kinőtt, a paraszt kategória alkalmazása értelmetlen és sértő ránézve; civilizált polgár, aki a polgári élet Makón lehetséges teljességét élheti, mert gazdasági lehetőségei megengedik. Gazdasága a majorszerű tanyán folyik. Kiváló szakértője a mezei termelésnek, s gazdasága racionálisan vezetett modern üzem. Cselédjeivel szemben semmi patriarchális szoliraditás: az úr magatartásával érintkezik velük. A megszólítás „Nagyságos úr" és a bánásmód ehhez mért, tartózkodó és parancsoló, ahogy a jobbérzésű főnök és parancsnok cselekszik. A stílussal jár, hogy a munkás csak — munkaerő, s eleme az üzemi kalkulációnak, s a kalkulációt minden érzelmesség nélkül kell megejteni. A városban szabályszerűen tagozott polgári lakásban él. Berendezés, ruházat egyáltalán az egész életberendezés nyomát sem mutatja a paraszt múltnak. Néhány kép a falon az ősökről, néhány bútordarab a mellékhelyiségekben, ennyi, ami emlékeztet az elsüllyedt világra. Résztvesz minden közéleti akcióban. Minden lehető helyen és alkalommal képviseli osztályát, s erős öntudattal számítja magát „a veszélyeztetett polgári társadalom" oszlopai közé. A kisgazda mozgalom nem esik közel a szívéhez, maga már túlfejlődött az ilyen félpolgári fokozaton. Igényli s vállalja és boldogsággal viseli a pol; gárság minden konzekvenciáját, nem utolsósorban a harcos polgári önvédelmet. Ő képviseli Makón a parasztság felső pólusát, azt, amely már nem paraszt, és végső ellentétbe került az ugyanazon parasztságból eredő proletár öntudatú földmunkással: a másik pólussal. Pontos társadalmi megnevezése: földművelő, helyesebben földbirtokos polgár. 44