Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)
„MA NEKED ZENGEM ELSŐ SZABAD ÉNEKEM" - József Attila Espersit Jánosnak ajándékozott családi fényképre írt ajánlása - Espersit János levele József Jolánnak
11. József Attila Espersit Jánosnak ajándékozott családi fényképére írt ajánlása Dr. Espersit Jánosnak, atyámnak, barátomnak szeretettel, mint ahogy halálos liliom kertészét illatával simogatja. Makó, 1923. április 5-én. A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében. 18. Espersit János levelei József Jolánnak Nagyságos Asszonyom, bocsásson meg, hogy ismeretlenül írok, de szeretném Attila öcsém ügyében megnyugtatni, aki után érdeklődik s aki már két ízben kapott távirati vigaszt és aki talán költői szenzibilis természeténél fogva leveleivel felesleges aggályt keltett. Attila öcsémnek van egy hibája, amit már sokszor szemére vetettem s amiből később majd kivetköződik, hogy csak verset tud írni, de prózát nem s poétának e tekintetben is verzatusnak kell lenni s bízom is benne, hogy átmeneti hangulatait nemcsak panaszos versben, hanem tárgyilagos szépprózában is meg fogja majd valamikor írni tudni, ha az életet nemcsak lírai szemüvegen, ifjonti lázas lélekkel nézi, hanem meglátja annak szépségeit is, amelyeket most is kutat és fürkész, de eddig azokban — általában ismert hányatott és szomorú ifjúsága után, (igaz, hogy még most is jó, nagyszemű, szépen látó gyerek) — kevés része volt. Van azonban a régi rómaiaknak egy közismert közmondásuk „Sub pondere ereseit palma" — a teher alatt nő a pálma s ez ezerszeresen áll a poétára nézve, akit, ha mindig kendermaggal és nektárral étetünk elfelejti a szép dallamokat és egyhangú áriákat fog fütyörészni. Én úgy látom, hogy Attilának ez időszerint sokkal, de sokkal kevesebb baja van, mint ezelőtt még hónapokkal is volt és panaszra nincs semmi oka. Az én ifjúságom sem volt rózsákkal teli, 14 éves koromtól kezdve mind mostanig magam lábán éltem s jól megvagyok s átéltem sok sok szenvedést, keserűséget, háborút, éhezést stb. s mégse szürkültem le lelkileg, (de nem magamról akarok beszélni, hanem Attiláról) — nem lesz baja Attilának sem, sőt... Attilát mindenki szereti. Korához képest olyan elismerést vívott ki magának iránytadó helyeken s olyan férfiak rokonszenvét és figyelmét vívta ki, hogy erre ő is és minden hozzátartozója büszke lehet. Az nem baj, ha ő nincs megelégedve. A borostyánt nem adják könnyen és legnagyobb költőink boldogok lehettek volna, ha abban a korban, melyben most Attila van, tizedrésznyi sikert és elismerést értek volna el. Az élet harcból és tülekedésből áll s Attila legény a talpán — nem féltem — megvívja a maga harcát és kivívja az őt megillető helyet. Meg nem értésről nem panaszkodhatik, de azt Attila sem kívánhatja, hogy minden ember, akinek közelébe jön, rögtön az ő hangulataira resonáljon és mindent versben lásson. A versek átérzéséhez, megértéséhez a prózai lelkeknek ünnepi órákra van szükségük, ami náluk kivételes és a poétánál mindennapi. 30
