Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Dr. Markos Gyöngyi: Makó temetkezési szokásaiból

Az álmok és egyéb előjelek irracionális tartalmúak, mégis hasznosak voltak mind a közösség, mind az egyén számára. Folyamatosan előkészítet­ték tagjaikat a bekövetkezendő eseményre, egyben megvédték a közösséget a váratlanul bekövetkezendő veszteség bénító sokkjától. 12 A haldokló különleges helyzetbe kerül mind a társadalmi értékrend, mind a jogállás tekintetében, valamint bizonyos emberfeletti képességek­ben is. 1 A haldoklóhoz a családtagokon kívül hívnak olyan személyt, aki ismeri a vallásos és mágikus tevékenységek sorát. Az ilyen személy a rokonságból is kikerülhet. Országszerte általános hit, amit Makón is is­mertek, hogy a haldoklót nem szabad sajnálni, siratni, mert akkor nehezen tud meghalni. Ha idős beteg volt a háznál, a katolikusok körében általános szokás volt, hogy a pap elment hozzá meggyóntatni, megáldoztatni. Ekkor asztal­ra tették a gyertyaszentelőkor megszentelt gyertyát, s a feszületet. Szükség esetén a pap feladta az utolsó kenetet. A reformátusok nem gyóntak, de ők is kérték a papot súlyos betegség idején, végórában. Katolikusok körében volt szokás az is, hogy szentelt gyertyát, egyes adatok szerint színeset, 14 adtak a haldokló kezébe, hogy könnyebben tudjon meghalni. Ez a másod­lagos magyarázat általánosan ismert volt a városban, de ismert volt az eredeti cél is: a haldokló kezébe azért adtak szentelt gyertyát, hogy elűzze az ördögöt, 15 ne tudjon győzedelmeskedni rajta. Közben a családtagok, az összegyűlt rokonok csöndben, halkan imádkoztak a haldokló körül. A régi idős emberek mélyen hittek abban, hogy az is segít a haldoklónak, ha meghúzzák a lélekharangot. Szép halálnak azt tartották a városban, ha valaki csendben elaludt, a csa­lád szeretetteljes légköre vette körül. A halál pillanatához Makón nem je­gyeztek föl különböző hiedelmeket. Altalános szokás volt, hogy amikor meghalt az illető, abban a pillanatban letakarták a tükröt. 12 Kunt Ernő, 1987. 108. 13 Kunt Ernő, 1990. 74. 14 JAM A 1359-89 15 JAM NA 187-96

Next

/
Oldalképek
Tartalom