Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
BALOGH Csilla: Kora avar kori ún. propeller alakú övveret a kunpeszéri 3. sírból
Kora avar kori úri. propeller alakú övveret a kunpeszéri 3. sírból A P-, R- és D-alakú kardfúlek a kora avar kori leletanyag jellemzői. A D-alakú kardfúl kronológiai helyét az éremmel keltezett szegvár-sápoldali lovassírban való előfordulása jelöli ki. A kard szerelékei szinte teljesen azonosak a csepeli kavicsbányából előkerült, feltehetően magányos férfisírból származó karddíszekkel (FETTICH 1926, 2; NAGY 1998, Taf. 120), de közeli rokonságban vannak a Kölked-Feketekapu A 107. (Kiss 1996, Taf. 34. 1) és a zsámboki 1. sír (GARAM 1983, Abb. 7) kardjának szerelékeivel is. íj: A halott bal oldalára íj volt fektetve, melynek végcsontjai a bal felkarcsont külső oldala mellett, valamint a jobb bokánál kerültek elő, töredékes állapotú markolatcsontja a bal combcsont közepe tájékán feküdt. Az íjkarcsontok 2,1 cm szélességűek, ami alapján egyértelműen az avar kor első felére jellemző keskeny karú íjról van szó. Tegez és nyílhegyek: A csontváz jobb könyöke külső oldalánál 7 db nyílhegy feküdt összerozsdásodva. Helyzetük egyértelműen arra utal, hogy tegezben helyezték ezeket a sírba, bár ebből csak a vasból készült, levél alakú tegezakasztó maradt meg. A nyílcsúcsok között 2 db nádlevél alakú, kétélű mellett 4 db három élű, fütyülős, a kora avar időszakra jellemző példány volt. A tegez leoldva, a jobb kéz mellé került. Gyöngyök: A sírból két halványsárga színű, nyomott gömb alakú opak gyöngy került elő a bal medence mellől. A gyöngytípus kora avar kori előfordulását éremmel keltezett sírok (Szegvár-Sápoldal, Hajdúdorog-Városkert utca 1. sír) támasztják alá. A kora avar kori férfisírokban gyakran fordul elő néhány szem gyöngy. A jelenségre elöször Kovrig Ilona figyelt fel (KOVRIG 1957, 122-123), majd Bóna István a sápoldali sír kapcsán érintette ezek kérdését (BÓNA 1979, 27-28). Mivel a legtöbb esetben előkerülésük módja, s ezért viselésük módja sem egyértelmű, Bóna István felvetette, hogy ezeket valószínűleg nem is a nyakban hordták, hanem a gyöngyök csak a temetéskor kerültek a halottra (BÓNA 1979, 27). Azóta több hiteles megfigyeléssel is alátámasztható pl. a Kecskemét-Sallai utcai sír, vagy a most tárgyalt kunpeszéri 3. sír esetében is —, hogy egyes esetekben a férfiak a tarsolyukban hordták e gyöngyöket, valószínűleg bajelhárító szerepet tulajdonítva nekik (BÓNA 1979.30). Egyéb eszközök: A sírból két töredékes vaskés került elő. A jobb medencecsont szélénél, hegyével a lábak felé egyenes hátú, egyélű vas hosszúkés feküdt, míg egy kisebb, középső nyélállású, egyenes hátú, egyélű vaskés a bal boka mellől került elő, hegyével a sír vége felé fordulva. Amennyire általános tárgytípus az avar kori temetkezésekben a vaskés, annyira nem mondható el ugyanez a sírból, a kisebb késnél, a bal boka mellől előkerült fenőkőről. Ugyanakkor érdekes módon néhány igen gazdag kora avar kori férfisírban felbukkan e tárgy (Kunbábony 1. sír, Maglód). H. Tóth Elvira és Horváth Attila a kunbábonyi sír darabját a kardpenge élesítésére használt eszköznek tartották és megállapították, hogy a fenőkövek sírba helyezése a 7. század közepén viszonylag gyakori a kardos, fegyveres férfisírokban (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 173-174). A koporsón kívül, a sír északi sarkában egy ezüstedény feküdt. De sem ezt, sem pedig a csontváz bal térdének vonalában, a kard mellett fekvő ezüst ivókürtöt nem lehetett megmenteni. A legrangosabb kora avar kori férfisírokból (pl. Bócsa, Kecel, Kunbábony 1. sír) fémedények, illetve fémveretes fa-, és szaruedények fémrészei származnak: korsók, kelyhek/poharak, csészék/tálkák és ivókürtök. Ezek mindegyike ivásra szolgált, szemben a közép-ázsiai fémedényekkel, melyek többsége étkezésnél használt asztali edény volt (BÁLINT 2004a, 175). Mind a bócsai, mind a kunbábonyi edényegyüttes összetételét tekintve antik készleteket utánoz, azonban a mindkét leletegyüttesben szereplő ivókürt idegen darabnak látszik (GARAM 2002, 89). Mivel az egyszerűbb összetételű edényegyüttesekből ez a típus hiányzik, de Kelet-Európa 7. századi leggazdagabb temetkezéseinek mindegyikében (Kelegej, Mala Perescsepino) jelen van, ezért feltehető, hogy rangjelző szereppel bírt. Sajnálatos, hogy a kunpeszéri darab megsemmisült. Összességében a kunpeszéri 3. sír a Duna-Tisza közének középső harmadára jellemző, kora avar kori rangos férfisírok egyike. A kislemezgömbös arany fülbevaló, a kard szerelékeinek párhuzamai alapján a sír mindenképpen a 7. század közepe elé tehető, a 7. század 2. negyedénél későbbre nem keltezhető. Ezt a keltezést teljes mértékben alátámasztja a sír embertani anyagából készített l 4C vizsgálat" eredménye is (1. kép 4). 5 A MC vizsgálatot a Poznani Radiokarbon Laboratórium végezte. A nyers koradatok kalibrálása OxCal ver 5.01-es program segítségével történt. 261
