A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

Poharak. 13-17 cm magas, enyhén kihajló peremű, bikónikus testű, összeszűkülő aljú edények; űrtartalmuk 4,5-6,5 dl. Kishomokon négyféle változatuk került elő: III/A: tölcséres nyakú poharak. Kihajló perem, tölcséres nyak, alatta plasztikus borda. Az edény középső harmadában kiszélesedik, alja felé élben megtörik és összeszűkül. Kishomokon a 28. és a 106. sír edényei képviselik ezt a formát; ide sorolható még a 8. sír korongolt edénye (27. kép 10-12). IH/B: kettőskónikus edények. Jellegzetességük az alsó harmadában élesen kiszélesedő, alja felé élesen összeszűkülő test. III/B1 változat: kissé kihajló peremű, nyúlánk poharak, középső harmadukban plasztikus bordadísszel. Felületük többnyire fényezett. Két vagy három sávra osztott besimított és/vagy pecsételt díszítésük a felső kétharmadon található (27. kép 13-15; 28. kép 1-7). AIII/B1 típus a kishomoki temető legjellemzőbb edényformája; a 28 db korongolt edény 36%-a, 10 db edény képviseli ezt a típust (36-37., 45., 52., 63., 73. (2 db), 79., 82., 93. sír). III/B2 változat: egyenes peremű, zömökebb testű példányok; felületük fényezetlen (2., 57., 77., 41. és 46. sír) (28. kép 8-12). III/C: körte formájú poharak: enyhén kihajló peremmel, a perem alatt bordadísszel. Az edény alsó harmadában erősen kiszélesedik, alja felé öszszeszűkül, de nem törik meg élben. Felületük fényezett. Besimított és pecsételt díszítéssel egyaránt készítették (80. sír és szórvány, 1928) (28. kép 13-14). III/D: hólyagos edény. Formája megegyezik a III/C variáns formájával, de a vállon két egymást váltó sorban belülről kinyomkodott „hólyagok" díszítik. Felülete fényezett, a nyakon besimított vonalminta van. A kishomoki temetőből egyetlen példány került elő, az 1. sírból (28. kép 15). A besimított és pecsételt díszű poharak a gepida sírkerámia legdíszesebb példányai, melyeket a mindennapi életben is használtak; némelyik edény nyakának besimított vonaldísze (pl. 1., 37., 52. sír edényeinél) a használattól lekopott. A gepida díszkerámia csoportosítására korábban történt kísérlet.

78 A fonnák és a díszítésmódok elemzése után, a langobard sírkerámiáról kialakult véleményekhez (HESSEN 1968, 42-46; BÓNA 1968b, 279) hasonlóan, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy központi műhely nem volt; az edényművesség gyakorlata a gepidáknál is temetőnként/vidékenként változott; műhelyekről legfeljebb egy-egy temető kapcsán beszélhetünk. A gepida edénymellékletek is egyedi készítmények; ritkaságnak számít két hasonló formájú és díszítésű edény. A kishomoki temető keramikája éppen ebben jelent újdonságot, ugyanis megfigyelhető bizonyos jellegzetes, több edényen ismétlődő díszítésmód, mely lehetővé teszi, hogy a készítés sajátosságai alapján egyes szériákat másmás műhely tennékeinek tartsunk. Az edények formája, a felület kezelése és a díszítésmódok összevetése alapján három műhely/mester gyakorlatára lehet következtetni (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 16). Az egyik, valószínűleg a legkorábbi helyi műhely feketére égetett, fényezett felületű edényeket gyártott, melyeket a bakodpusztai 1. sír horpasztott oldalú edényének (HAMPEL 1905, III, Taf. 4. 1; BÓNA 1993a, 201, 293, Taf. 114) stílusában, besimított fenyőés pálmalevélmintákkal, valamint sávokra osztott zegzug- és hálómintával díszítettek (a 27-28. és 81. sír edényei). A kishomoki 28. sír edényén az egyik sávban felfelé néző pálmaminta, a másikban lefelé néző fenyőminta van (30. kép l).

79 A fenyő78 Ld. 45. j. 190-220! 79 A késő római, pannóniai lelőhelyű, besimitott edényeken mindig felfelé néző leveles ágakat mintáztak (OTTOMÁNYI1982, 82-83, Taf. 22-23; OTTOMÁNYI 1996, 97. Abb. 17, 21-24). Bóna István figyelt fel arra, hogy a besimított levélminták a hun kor alatt változtak meg; a bakodpusztai edényen lefelé forduló levelű minta látható (BÓNA 1993a, 293). Az egyszerűség kedvéért a felfelé néző leveles ágakat pálmalevélnek, a lefelé fordulókat fenyőmintának nevezzük. Az 5. századi pannóniai fenyőábrázolások egyik példájaként az Alföldi András által közölt, keresztekkel díszített leányfalui korsó mintáját említhetjük (ALFÖLDI 1932, 64, Abb. 20; NAGY 2000, 44, 45. kép), melynél a háromszögbe foglalt fenyőminták csúcsai is lefelé néznek. Lefelé forduló levelű mintákat az alföldi szarmata kori kerámiadíszítésben tudomásom szerint nem, az erdélyi-ukrajnai marosszentanna-csernyahovi kultúra keramikájában azonban besimított és bemélyített technikával elég gyakran ábrázoltak (SYMONOVICH1964,293-328, Ris. 15. 6,16, 9, Ris. 25. 8). Bemélyített fenyőminták díszítik a Tiszafüred-Nagykenderföldek gepida temető 2. sírjának körsétát (BÓNA 2002, 245-247, Taf. 59. 1). A római kort követően a besimított pálmalevél számít ritkaságnak. Ezek sorát gyarapítja egy murgai típusú szürke korsó, mely a csepel-hárosi avar temető 195. sírjából, erősen kopott, használt állapotban került elő, s melyet — a temető más, főként római kori tárgyaihoz hasonlóan —, gyűjtött tárgynak lehet tartani. A korsó oldalán és nyakán lekopott besimított pálmaminták láthatók. A tárgy rajza: ENDRŐDI-HORVÁTH 2002, 36, 6. kép 1.