A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

TROGMAYER Ottó: Kora bronzkori sírok Sándorfalva határában

KORA BRONZKORI SÍROK SÁNDORFALVA HATÁRÁBAN TROGMAYER Ottó 1980-81 esztendőkben, a Szegedtől néhány kilométerre északra eső Sándorfalva határában, az Eperjes nevű határrészen mesterséges halastavak létesítéséhez nagyarányú földmunkákat végeztek a Fehértó és Tisza közötti szikes területen. A látszólag sík vidék egyik alig kiemelkedő foldhatja elhordásakor szkíta (GALÁNTHA 1985), bronzkori (TROGMAYER 1983, 81), szarmata (VÖRÖS é. n.; VÖRÖS é. n.a; VÖRÖS 1984; VÖRÖS 1985; VÖRÖS 1987) és honfoglalás kori sírok (FODOR é. n.; FODOR 1985), szarmata telepnyomok kerültek elő. A leletmentő ásatást Galántha Márta vezette, aki a bronzkori sírok közlésének jogát átengedte.

1 Meg kell jegyeznem, hogy a törökdúlás előtt, a mai, a múlt század végén alapított községtől nem messze állott a középkori Sövényháza falu, ez adott nevet Sövényháza Kőtörés nevű határrészének, ahol a 19. század nyolcvanas éveiben, a Tisza töltésének magasításakor a nevezetes kötörési leletek előkerültek (TÖMÖRKÉNY 1904). Eredményeinkről 1982-ben előadást tartottam a jugoszláviai Vrdnik(Rednek)-i konferencián, majd a temetőről a görögországi Xanthi-ban is beszámoltam. A két helyen is elmondottak azonban mindmáig nem jelentek meg nyomtatásban. Húsz év múltán, az akkor előadottakat kevés pontosítással ma is helytállónak tartva, az alábbiakban ismertetjük a Sándorfalva-Eperjes lelőhely kora bronzkori temetőjét, korábbi álláspontunkat kiegészítve a közelmúlt kutatásainak eredményeivel. A Duna-Tisza köze déli részének kora bronzkori kultúráiról a 80-as évekig csak szórványos adatok álltak rendelkezésünkre. Ezek közé tartozik a Bóna István által is közzétett röszkei sír (BONA 1963). Várható, a Móra Ferenc által az ottani iskola udvarán feltárt 3 sír részletes közlése is.

2 Bóna István szintézisét követően Horváth Ferenc összefoglaló tanulmányában elkülönített egy, az Alföldön addig ismeretlen lelethorizontot, melyet Adatípusnak nevezett el (HORVÁTH 1984). Az Ada típusú leletegyütteseknek tipológiai kapcsolatai vannak a Makó-csoporttal, valamint a korai Nagyrév-kultúrával, és szoros rokonságban áll a Somogyvár-Vinkovci-kultúrával, esetleg ez utóbbi helyi változata. Eddigi leletei a Tisza mindkét oldaláról ismertek, ha kisebb számban is, mint a Kalicz Nándor által összegyűjtött Makó-csoport leletei (KALICZ 1968). A kilencvenes évek végén Tóth Katalin gyűjtötte össze a Nagyrév-kultúra leleteit a tárgyalt területen (TÓTH 1998; TÓTH 1999). A tiszántúli rész, a Maros és mellékfolyói mentének temetőiről századunk eleje óta sokkal több információ állt rendelkezésre. Az itt előkerült temetők és települések leleteit folyamatosan és rendszeresen közzétették, így a két tájegység kulturális egybevetésére alig-alig nyílt alkalom. Ezt a hiányosságot igyekezünk pótolni az újabb leletegyüttesek közreadásával. A sándorfalva-eperjesi kora bronzkori temető sírjait az alábbiakban írjuk le, megjegyezve, hogy a leletmentő ásatás során napvilágra került különböző korú sírok számozása folyamatos volt, és utólag sem látszik célszerűnek a temetők sírjainak újra számozása. Egyes sírok kora bizonytalan, ezeket a tájolás vagy más megfontolások alapján a feltáró kora bronzkorinak határozta meg, mivel azonban a helyszíni megfigyeléseket a leírás sohasem tudja pótolni, így utólagos latolgatásra vajmi kevés lehetőségünk van. (A sírok mélységadatai nem mérvadók, hiszen a felületet előzőleg nehézgépekkel lehántották.) 6. sír (1. kép 1 ; 8. kép 1): T.: Ny-ÉNy 282°. Ovális sírgödörben jobb oldalára fektetett, 52-58 éves férfi

3 csont1 Köszönöm a közlés átengedését, sajnálom, hogy 20 évig kellett vámunk a megjelenésre. A leletanyag a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeti gyűjteményében került beleltározásra. 2 Kulcsár Gabriella kitűnő tanulmánya (MFMÉ - StudArch 6) a kézirat lezárása után jutott el hozzám. 3 A felhasznált nem- és kormeghatározásokat K. Zoffmann Zsuzsannának köszönöm.