A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
BALOGH Csilla: Az avar kori préselt, lemezes boglárok
Szív alakú boglárok 1. Préselt indával és üvegbetéttel díszített: 1. Csólyospálos-Felsőpálos, Budai-tanya 69. sír (2. kép 8) (WICKER 1995, 58, 33-34. kép) 2. Préselt gyöngysormintás: 1. Zalakomár 144/a sír (2. kép 9) (SZŐKE 1992, Taf. 3) Rekonstruálhatatlan darabok: 1. Gerla 4. sír (MRT 10,434,105. t. 3) 2. Madaras-Téglavető 40. sír (RÁCZ 1999,351) 3. Nagyréde-Ragyogópart 7. sír (SZABÓ 1968, 37, III. t. 4, 4. kép D) 4. Üllő 181. SÍr (HORVÁTH 1935, 24) A 36 lelőhelyről származó 47 összegyűjtött boglár közül 44-ről (90%) rendelkezünk hiteles ásatási megfigyelésekkel, a dunaszekcsői temetőben előkerült szórvány és a Nemzeti Múzeumban őrzött boglárpár lelőkörülményei ismeretlenek, 10 a tápéi bogláros sír pedig közöletlen. A bogláros sírt/sírokat is tartalmazó temetők a megnövekedett avar szállásterület középső részén helyezkednek el (6. kép). A kerek, négyzetes és szív alakú példányok földrajzi elterjedése között különbség nincsen. Egy-egy temetőben 1-4 esetben fordultak elő, ami azt mutatja, hogy viseletük egyáltalában nem mondható általános szokásnak. Annak ellenére, hogy az alattyáni, a jászapáti és a halimbai temetőkben 3-4 temetkezésben is előkerültek, mégis az összes feltárt sírhoz képest százalékos előfordulásuk kevesebb, mint 1%. Csak női temetkezésekből kerültek elő boglárok, az esetek többségében párosával (ld. függelék). ANALÓGIÁK ES EREDETKERDES A kerek boglárok között díszítésük alapján szűkebb alcsoportok alakíthatók ki. Legnépesebb az antik mintakincsű, préselt gyöngy- vagy gömbsorral vagy annak utánzatával kereteit boglárok köre, amelyek között megkülönböztethető a rekeszutánzatos, a préselt gyöngysormintás és a kővagy üvegbetétes díszítmények csoportja. A díszítőmotívumaik (préselt gömbsorkeretezés, préselt gyöngysor és gyöngysordrót alkalmazása, keresztben rovátkolt lécminta, rozetta, csillag) Bizánc felé mutatnak, s rekeszek és filigrándíszek jobb vagy rosszabb minőségű préselt utánzatai. Közelebbi párhuzam nélküli a Szeged-Kundomb 44. sír hullámos falú rekeszekkel díszített boglárpárja, mely Pontus-vidéki rekesztechnikai hagyományokat őriz (NAGY 1998, 380). A bizánci mintakincs ellenére az a valószínűbb, hogy a préselt, kerek, lemezes boglárok itt a Kárpát-medencében készültek. Erre mutat a dunaszekcsői korong közeli párhuzama a knini préselőminták között (3. kép 5) (CSALLÁNY 1933, VIII. t. 23), s egyes boglárok (gömbsorkeretes, rekeszutánzatos darabok és a préselt gyöngysormintásak) legközelebbi analógiái a Keszthely környéki temetők korongfibulái közt. Ez utóbbiak hasonlóságára már Horváth Tibor felhívta a figyelmet (HORVÁTH 1935, 59). A gerjeni, a tápéi és a jászapáti 181. sír boglárjai nem csupán hasonlítanak, hanem szinte egyenesen megegyeznek egyes korongfibulákkal (LIPP 1884, XIV. t. 339; KISS 1997. 5. t. 10-11). Talán ezek a darabok a korongfibulákat is előállító, antik hagyományokat őrző, pannóniai műhelyekből kerültek ki a korongfibulák mintájára, de a hagyományos formát a mesterek az új viseleti módnak megfelelően átalakították megrendelőik számára. Bizánc felé mutató mintakincsük alapján előképeik — a korongfibulákhoz hasonlóan — az antik-bizánci kőbetétes medallionok, nyakékek vagy a nagyobb méretű kerek veretek között keresendők (GARAM 1989, 149; GARAM 1993, 130). A kerek, préselt, lemezes boglárok csoportján belül elkülönülnek a dunapentelei, nagyréde-ragyogóparti és a táp-borbapusztai boglárok. Ezek a darabok ékköves bizánci ékszereknek az előzőeknél jobb minőségű utánzatai. Nemcsak kivitelezésük, de 10 Vétel útján a boglárpárral együtt arany fülbevaló töredékei is bekerültek a Nemzeti Múzeumba, amelyek talán a boglárokkal egy sírból származnak (GARAM 1980,170-171). Ez azonban csak feltételezés, ezért a leletegyüttesek vizsgálatakor ezt az adatot nem vettem figyelembe.
