A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

BEZUGLOV, Sergej Ivanovič – NAUMANKO, Svetlana Andreevna: Kazár kori kurgán az Alsó-Donnál

kengyelekkel néha a peresepinói kör együtteseiben találkozunk (Glodosy: AMBROZ 1981, 107, Ris. 4a, 23); általánosak a kárpát-medencei avaroknál is (pl. GARAM 1975, 22, 318, 2. kép; KOVRIG 1975, 11, 90, 2-3. kép; KOVRIG 1975a, 8, 38, 15-16. kép). A sírban talált kézzel formált edény jellegzetes vonásai közé tartozik a gyenge profiláltság, a durva kivitel, az aszimmetria, a külső felület eldolgozatlansága (4. kép 1). Egy olyan — meglehetősen homogén — kerámiacsoporthoz tartozik, amelyet több más jellemző vonás kapcsol a doni négyzetes árkos kurgánokhoz. Ebben a körben az ilyen edények fontos, etnográfiailag jellegzetes csoportalkotó elemnek számíthatnak (VLASKTN-IL'UKOV 1990. Ris. 3. 5. Ris. 4. 11, 20. Ris. 5. 7, 38. Ris. 6. 4, 10; PARUSIMOV 1998. Ris. 19. 2, 6, Ris. 56. 8). Nézetünk szerint kevéssé perspektivikus ennek az edény fajtának a külső analógiáit vizsgálni. Kétségtelen, hogy a kora középkori, ún. „nomád" kerámia egyik helyi csoportjáról van szó. A „nomád" kerámia különböző steppei népek körében élt térben és időben igen kiterjedve. A kurgános sírokban talált kézzel formált edények és a szaltovói házikerámia közötti hasonlóságra történt utalások túlságosan általános jellegűek (VLASKIN-IL'ÛKOV 1990,147). A régészeti források mai mennyisége mellett lehetőség nyílik arra, hogy a Kazár Kaganátus idejére keltezett régiségek tömegében részletesebb kulturális-kronológiai csoportokat válasszunk szét. Ezek közül a négyzetes árkos kurgánok kétségtelenül a legfontosabbak. A temetkezésben talált áttört hegyű nyílhegy (4. kép 10) a típus érdekes variánsához tartozik. Egy ugyanilyen, csak kisebb példány került elő a temető 2. kurgánjából, ahol keltező — 695-698 — érmek is voltak (NAUMENKO-BEZUGLOV 1996. 247-248). Az analóg nyílhegyeket az erdős steppei zónában és az Észak-Kaukázusban elterjedt, kazár kori hamvasztásos sírok köréhez kapcsolják (DEGTÂR' 1984, 241, Ris. 1. 11-12; DMITRIEV 1979, 55, Ris. 2. 5. 17). Ezek a sírok minden valószínűség szerint türk vagy ugor népességre utalnak (DMITRIEV 1979. 56; MIHEEV 1982, 165-166). A halottnak eg yszerű öve volt — csupán két fémrésszel látták el: a csattal és a szíj véggel. Egy hasonló szíjvég tartozott az övtarsolyhoz (5. kép 4). Az övcsat (5. kép 8) a bizánci körhöz tartozó tárgyakhoz sorolható. Meglehetősen közeli analógiái a krími Eszki-Kermen temetőből származnak. Az egyik csat a 41/1928. sírkamrában került elő egyéb — összességében a késői 7. - korai 8. századra keltezhető — anyaggal együtt (REPNIKOV 1932, 156-157, Ris. 40. 2). A másik az 5. váz mellett került elő a 257. sírkamrában (AJBABIN 1982, 186, Ris. 10. 13). Két, egymás mellett fekvő csontváznál érmeket találtak: 4. váz — 668-685, 6. váz — 629-64l-es solidus fele. Az eszki-kermeni csat kronológiai helyzete jól illeszkedik a mi leletünkhöz. Az Eszki-Kermenben előkerült öntött csatok nagyon hasonlítanak egymásra, és leegyszerűsített és durvább növényi mintájukkal különböznek a mi példányunktól. A csat konstrukciós jellegzetességének köszönhetően egybevethető néhány bizánci termékkel (ROSS 1965, 7, N^ 4, F. Tabl. X. 8-9, N° 5, A-B, Tabl. XI — feltehetőleg 641-668; 10-11, Ns 6, Tabl. XIV, H; WERNER 1988, Ris. 4. 3. Tabl. 26-28). J. Werner bizánci típusú csatok övre erősítési módjára hívta fel a figyelmet: a rögzítés a nyílásokkal rendelkező fülecskék segítségével történt (WERNER 1988, 22), mint esetünkben is. Az ívesen lekerekített végű, széles, rövid szíjvégek (5. kép 4, 7) formailag hasonlítanak a Novie Senzariból származó darabra, amely 641-646-os érmekkel együtt került elő (SMILENKO 1968, Ris. l. 8-9), továbbá a Jasinovóban talált példányra (AJBABIN 1985,193, Ris. 2. 2), ugyanakkor azonban jelentősen különbözik a díszítésük. A mi szíjvégeink mintája rosszul látszik a gyenge megtartás miatt. A megmaradt töredékek alapján feltételezhetjük, hogy a mintájuk néhány bizánci övveret díszítési módjára emlékeztetett, mint amilyenek pl. a Konstantinápoly melletti Akalanból származó veretek (OVCAROV-VAKLINOVA 1978, Ris. 115). Hasonlójellegű övdíszek előfordulnak az avar régiségek között is (TÖRÖK 1975, 2. kép 16, 1-2). A bőr rossz megtartása miatt a tarsoly (5. kép 4) jellegét nehéz lenne meghatározni. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy különbözik a későbbi, 8. századi tárgyaktól, amelyek ugyanennek a kultúrkörnek a temetkezéseiben kerültek elő. A 8. századi tarsolyokat a rátett fémrészek bősége jellemzi. A sírban talált arany fülbevalónak a korban közeli lelőhelyeken ismertek analógiái. A koraiakhoz kell sorolnunk az Alsó-Dnyeper vidékéről, a kelegeji leletegyüttesből (AJBABIN 1985, 193, Ris. 2. 10) és a Novie Senzaryból származó fülbevalókat (SMILENKO 1968, Ris. l. 1, 7) — mindkét esetben a legkésőbbi érmek: 641-646 (SEMËNOV 1991. 125-126). A legkésőbbinek a Don-vidéki Romanovszkajából (SEMËNOV 1985, 96, Ris. 7. 2) — a legkésőbbi érem 695-698; és a Jasinovóból ismert fülbevalókat tarthatjuk (AJBABIN 1985, 193, Ris. 2. 11-12). Egy sor publikálatlan doni lelet megerősíti a 7. század közepe - 8. század közepe időintervallumot az ilyen ékszerek esetében.