A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)
STAUB Péter: A honfoglalás kori tegezcsontok időrendjéhez
A temetkezések egy része — Deszk-D 76. sír, Kiszombor-B 26. sír, Mezőtúr-Vízköz 2. sír, Nyáregyháza-Pusztapótharaszt —• közöletlen, datálásukhoz irányadó az lehet, hogy az orosházi harcos sírja nem kerülhetett földbe a 10. század első felében (RÉVÉSZ 1998,527), miként az algyői és a tengelici temetők használata is belenyúlik a 10. század második felébe (ÓDOR 1995, 200; KÜRTI 1998, 23). E tegezés sírok feltételesen a század középső harmadára keltezhetőek, ám néhányuk korábbra datálása a szeriáció említett ellentmondásai miatt elképzelhető. 18 Ezen időszak tegezcsontjait, a tegezfedél palmettás-indás mintájú darabjait felváltó — már korábbról ismert, s hosszú ideig használatban maradó — díszítetlen példányok jellemzik, s ekkortól válnak általánossá az azokra merőleges, díszítetlen és pont-kör mintás keskeny csontlemezek is. 19 A rendelkezésre álló sírokból megállapítható, hogy teljességgel hiányoznak a szablyák és a veretes övek, s a lószerszámzat is változást mutat. A 10. SZAZAD UTOLSÓ HARMADÁNAK CSONTLEMEZES TEGEZEI A harmadik horizont sírjait nemcsak a tegezcsontok mintáinak markáns változása, hanem két új — jól kidolgozott kronológiájú — tárgytípus feltűnése is elkülöníti. A legfontosabb a trapéz alakú vállas vaskengyelek megjelenése — Hódmezővásárhely-Nagysziget 56. sír, Örménykút 3. lh. 35. sír, Sarkadkeresztúr-Barna-tanya 81. sír, SzentesBorbásföld 20. sír, Szarvas-Tessedik S. u. 2. sír —, melyek a 10. század második felétől válnak általánossá (KOVÁCS 1986, 112; KOVÁCS 1986a. 223). Ugyanez vonatkozik a szablyát felváltó kétélű kard — Szered-Mácsédi dombok II/7 55. sír 20 — kronológiájára (KOVÁCS 1990, 164), a két tárgytípus feltűnése ugyanis összefügg egymással (SZŐKE 1962, 82-83). Ám az említett két lelettípus hiánya sem hiúsítja meg a sándorfalvi és a frumuçicai tegezés sírok keltezését. Előbbinek, Fodor István által — előzetesen a temető részeként — a 10. század második-harmadik harmadára való datálása (FODOR 1985, 33) tökéletes összhangban áll a szeriáció eredményével. A Moldvai Köztársaság északi részén 1975-ben előkerült ÉNy-DK tájolású frumusjcai sír időrendi meghatározásáról számos elképzelés született már. Az eredeti publikáció 13-14. századi keltezését (GROSU 1981, 164) a magyar kutatás egyöntetűen elvetette, ám vitatott, hogy az honfoglalás előtti, illetve 10. századi (FODOR 1984. 102; FODOR 1993, 20; KÜRTI 1996, 161. 3. j.) vagy esetleg 11. századi (BÁLINT 1989. 143) temetkezésnek tekintendő-e. A tegezcsontok tipokronológiája azonban választ ad a problémára. Teljes felületén, több sorban pont-kör mintájú tegezfedélcsontokat a kárpát-medencei emlékanyagban a 10. század utolsó harmadát megelőzően ugyanis nem találunk, minek értelmében a sírba — valószínűleg a krilosi, przemysli és sudova visn'ai temetkezésekhez hasonlóan — a 10. század végi határvédő magyar közösség egyik tagját temették (FODOR 1994, 55). A 10. század végi tegezek fedélcsontjának és peremlemezének mintáját a pontkörös díszítés uralja — korábbról ezzel csak elvétve találkozni (Nyáregyháza-Pusztapótharaszt, Piliny-Leshegy 1. sír, Szeged-Algyő 25. sír) —, melyek lelőhelyei feltűnő módon sűrűsödnek a Maros-Körös közének területén (2. kép 2). Konkrét bizonyíték hiányában all. század köznépi temetőiben való használatuk egyelőre kérdéses. A honfoglalás kor pogány temetkezési szokásait leginkább megőrző, egykori Békés és Csanád meutóbbiak sírjai egy tömbbe, a szeriációs sor legelejére kerülnének, annak ellenére, hogy azoknak nem feltétlenül kell a temető 11. század elején megásott sírjainál korábbinak lenniük! 18 A szeged-algyői harcost a temető feltárója például a közösség legkorábbi nemzedékéhez köti (KÜRTI 1997, 2. kép). 19 Ez azonban csak a nyíltartótegez-csontokra vonatkozik, íjtegezek csontlemezein ugyanis már a 10. század első felében feltűnik a pontkörös díszítés. 20 A szlovákiai fegyvert — a temető kalandozás kori érméi következtében — Alexander Ruttkay — mint kivételes darabot — a 10. század első felére datálta (RUTTKA Y1976, 365). A szeriáció azonban, összhangban e kardtípus kronológiájáról korábban feltételezettekkel, a 10. század utolsó harmadára keltezi a sírt — így a kardot mégsem szükséges a kajárpércihez hasonló, kalandozás kori hadizsákmányként értékelni (KOVÁCS 1995, 294, 16. j.) —, ami azért is perdöntő, mert ez az eredmény kényszerűségből, a kard mellőzésével született. Csonttegezes sírban egyelőre ugyanis csupán a szeredi esetében találni kétélű kardot.
