A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - NAGY Margit: Ornamenta Avarica I. Az avar kori ornamentika geometrikus elemei

szeged-sövényházi szíjvégen szép rozettás árkádív látható (15. kép A, 6). A félköröket megduplázva és szembefordítva hullámvonalat kapunk (40. kép 15), ha csak a felét használjuk, akkor az ívsor egyik változatát. A román kori építészet egyik jellegzetes motívuma, melyet a szentes-berekháti ezüst öwereten niellóberakással ismertünk meg (4. kép 4b), a pártafríz vagy fogrovatfríz (40. kép 20) az egyik alatytyáni préselt bronzszíjvégen tűnik elő (15. kép B, 7). A farkasfogfríz (40. kép 16) igen gyakori az avar korban, keretezésre és önálló díszítésként is használták. Véséssel vagy poncolással előállított változata a Keszthely környéki kígyófejes karperecek legkedveltebb dísze (FETTICH 1951, XXXIV t. 28,31-32, XXXVI. t. 54, 57-58, 60 stb.), példatárunkban a cserkúti kürtösvégű karperecek záródísze (16. kép 8). Vitatott, hogy a farkasfogfrízzel van-e kapcsolatban, vagy a kíma egyszerűsített formája az ún. harapófogófríz (40. kép 17), melyet elsősorban a római Nagy Theoderik-mauzóleumról ismerünk, de a biskupijei présminták között is előfordul (8. kép C, 7). A fűrészfogfríz (40. kép 18) eddig csak fésűlemezek díszítésén bukkant fel (18. kép B, 6-7). A rombuszsor (40. kép 19) magától értetődő, közönséges minta, terülőmustrája rácsmintát ad ki. A szegvár-oromdűlői aranyozott bronz lószerszámszíjelosztó díszítése azonban arra utal, hogy az avar ötvösségben a minta egyik lehetséges eredete az ékvésés utánzása (17. kép 2). A csepel-hárosi préselt ezüst szíjvég fonatra emlékeztető mustrája pedig jelzi, hogy a rombuszdísz a íönatmintákkal is kapcsolatba hozható (17. kép 6). A rombuszsorokkal díszített tárgyakat csiszolással, öntéssel, véséssel, poncolással, préseléssel, faragással is előállították. A halszálkaminta (40. kép 21) és változatai (40. kép 22) összeállításunkban préselt korongfibulaként és öntött szíjvégek hátlapjának díszeként fordul elő (19. kép 1-9). Külön említést érdemel a tabi poncolt díszű arany övbújtató, melyen — nem egyedülálló módon —, csúcsos ívsor látható (19. kép 6). A sztrigiliszmintát (40. kép 23) poncolás formájában a hódmezővásárhely-sóshalmi 5. századi csatról megismertük (4. kép 2a), most a csepel-hárosi kürtösvégű karperec záródíszeként láthatjuk viszont (20. kép 2). A Keszthely környéki kígyófejes karpereceken a poncolt minták valóságos tárháza látható, többek között különféle sztrigiliszminták is (FETTICH 1951, xxxiv. t. 27, 31 stb.). Sztrigiliszminta az öntött szíjvégek hátlapjaként és csontfaragványként is gyakran előfordul (20. kép 1-8). A frízminták jelenleg összegyűjtött sorát (23 motívum) azzal a megállapítással zárom: jóllehet tisztában vagyok azzal, hogy az egyazon ornamentikái csoporthoz sorolt tárgyak készülési ideje között tetemes időkülönbség, akár 2-300 év is lehet, ez a tény nem változtat azon a meggyőződésemen, hogy a mintakincs felmérését meg kellett indítani, a csoportokat néven kellett nevezni. Az avar frízmotívumok jelenleg összegyűjtött sorozatával talán sikerült igazolnom, hogy a geometrikus mintakészlet nagy része alapvetően antik gyökerű. További kutatások dönthetik el, honnan, kiktől ismerhették meg és vették át az avar mesterek e mintákat. A legkézenfekvőbb megoldás, hogy az antik eredetű minták többségét a kárpát-medencei kézműveselődök, a germán ötvösök közvetítették az avar díszítőművészet felé. Nem kizárt azonban, hogy bizonyos ornamenseket közvetlen kapcsolatok — Bizáncból vagy Itáliából idekerült öntő- és présminták, vizuális élmények — révén ismertek meg, sőt nem lehetetlen az sem, hogy pannóniai antik tárgyakon vagy a még látható épületornamentikán, mozaikokon szereplő motívumokat másolták. A ROZETTA ÉS KERESZTMINTÁK Az önállóan, „főmintaként" használt ornamentikái elemek közé sorolhatók a rozetták és a keresztminták (41. kép 24-25). A rozettamintáknál a szirmok száma alapján és az átlós osztású mustrák szerint választottam szét csoportokat: tízosztatú (21. kép 1-2), nyolcosztatú (21. kép 3), hatosztatú (21. kép 4) és négyosztatú (21. kép 5-11) ornamenseket. Ide tartoznak a négykaréjos minták is (21. kép 12-13). A rozettaívekből sormintákat is szerkesztettek (pl. 7. kép 2), ezt különösen az áttört fémmunkáknál használták. A keresztminták közül említésre méltó a rovátkolt lécekből összeállított forma (22. kép 1-2), a négy akantuszindából kialakított kereszt (22. kép 3), a kőberakásos keresztek (crux gemmaták) (22. kép 8-9) és utánzataik (22. kép 4,10-11). Ismert az antik levelesindás (22. kép 13) és a granulációutánzatos, függesztőfüles négykaréjos változat is (22. kép 12). A 6-7. századi poncolt garnitúrás sírokban avar környezetben is feltűnik az ún. „mankós kereszt" (22. kép 5-6).