A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

STRAUB Péter: Avar kori tegezdíszítő csontlemezek. Motívumtipológia és kronológia

lat- és peremlemezén is szerepelnek! — a későbbiekben már nem tűnnek fel a tegezcsontokon, és a hozzájuk kapcsolódó tárgyi leletanyag egy részéhez hasonlóan, kronológiáikig elkülönülő csoportot alkotnak. 2/Az első horizont motívumaihoz tartozó leletanyag A szeriáció csupán a leletegyüttesek relatív kronológiai sorrendjét adja meg, azok abszolút kronológiai helye a bizánci solidusokkal keltezett avar sírok leleteinek lehetséges párhuzamosításával határozható meg.

35 A szóban forgó sírok esetében azonban erre nincs mód, mivel ezek közül egy sem tartozik a jelenleg ismert, hozzávetőleg háromtucatnyi éremmellékletes sírhoz (STADLER 1996,460), S legkorábbi, karakterisztikus leletanyaguk sem párhuzamosítható az ilyen temetkezésekből ismert 20-50 lelettípussal (BÓNA 1988, 441). A fenti motívumokkal jellemzett leletkör kronológiai elemzésekor a leletek egy részéről le kell mondanunk,

36 a pontosabb datáláshoz az alábbi tárgyak nyújtanak segítséget. A kettős gömbsorkeretű, többnyire domború felszínű préselt rozetták — melyek nagyrészt ezüstből vagy bronzból készültek — funkcióját a kutatás régtől tegezöv díszeként határozza meg (BÓNA 1956, 189; KOVRIG 1957,129). Keltezésük azonban már nem ilyen egyértelmű. H. Tóth Elvira szerint e rozetták ugyanis nem datálhatok kizárólag a 6-7. század fordulójára, illetve 7. század első harmadára, hanem megtalálhatóak a 7. század második felére keltezhető temetkezésekben is (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 158), bár ritkábban (Kiss 1996, Liste 20). E rozetták tegezcsontokkal való előfordulását csak Mór és Zsámbok kapcsán említi, de ez Győr-Téglavető 324. sír, Jutás 130. sír és Kölked-Feketekapu-A 107. sír esetében is igaz.

37 Hasonló keltezést tesz lehetővé az ún. Aradka típusú — akasztó- és öweretnek is tartott — öntött veret.

38 Ennek felső része téglalap, gyakrabban pajzs kiképzésű, s a hosszú szár képezi a veret kétharmadát. Miután jelenleg a kárpát-medencei avar kori példányoknak mindössze egyetlen Don-vidéki párhuzama ismert, a szakirodalom joggal tartja helyi terméknek (SOMOGYI 1987,136; BÁLINT 1995,296). Az Aradka típusú pajzstestű verek többsége a Dunakanyar és a Balaton északkeleti csücske által határolt területről ismert (BÁLINT 1993, 261-262; Kiss 1996, 314), és az avar kor első harmadára keltezhető

39 (KOVRIG 1957,131; BÓNA 19821983, 120; GARAM 1983,154). Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy e feltűnően korai relatív kronológiai összefüggést mutató sírok a kettős gömbsorkeretű rozetták és Aradka típusú veretek alapján nagy biztonsággal keltezhetőek a 7. század első felére, s további lelettípusaik még pontosabb datálást tesznek lehetővé. Közülük az egyik a gyöngysorkeretes-celladíszes, néha két kis kerek kőbetéttel ékesített, rendkívül díszes, D alakú arany vagy ezüst függesztőfüllel felszerelt, egyenes, egyélű vaskard,

40 melynek markolatát rombusz alakú préselt nemesfémszerelék is díszítheti.

41 E kardtípust Garam Éva és Simon László is határozottan a 6. század utolsó harmadára, 7. század elejére keltezi (GARAM 1990, 256; SIMON 1991, 288, 312; GARAM 1993, 60). Az övön jellegzetes elrendezésű korong- vagy gombfejű öweretek

42 — Mór-Akasztódomb 21. sír 35 Nem hagyható figyelmen kívül azonban, hogy a pusztán éremmel való datálás is rejthet magában veszélyeket (KISS 1991; SOMOGYI 1995, 466; STADLER 1996, 456). 36 A keskenykarú íjvégcsontok U alakú lemezes szíjvégek és profilált csatkeretü, pajzstestíí apró függesztőcsatok ugyanis különösebb kronológiai meghatározást nem tesznek lehetővé, miután azok a 7. században meglehetősen hosszú ideig voltak használatban. 37 A környei temetőben e rozetták négy tipológiai csoportját sikerült elkülöníteni (SALAMON-ERDÉLYI 1971, 52-54) — ezek közül a csonttegezes sírokban általában a negyedik típus a leggyakoribb — mely darabokat Max Martin 600-650/60 közé keltez (MARTIN 1990, 74, Abb. 9). 38 Az alábbi sírokból ketiilt elő tegezcsontokkal: Kölked-Feketekapu-A 107. sír, Mór-Akasztódomb 21. sír, Zsámbok 1. sír. 39 Bálint Csanád szerint a lelet korának felső időhatárát az ozorai darab jelöli ki a 7. század utolsó harmadára (BÁLINT 1995,297), de ez formailag— a szár és a veret teljes hosszának aránya — és technikailag— ti. nem öntött — is más típust képvisel (GARAM 1993,98). Sokkal inkább az igari példány tekinthető e lelettípus legkésőbbi darabjának (FÜLÖP 1988, Abb. 13). 40 Ilyen kard ismert a Kölked-Feketekapu-A 107. és a zsámboki 1. sírból. Legjobb párhuzamuk a csepeli sír arany- (GARAM 1993, Taf. 103) és a börcs-nagydombi 10. sír aranyozott (TOMKA 1996,145) szerelékü fegyvere. 41 Környéről — sajnos szórványként — ismert még ilyen markolatdísz (SALAMON-ERDÉLYI 1971, Abb. 4). 42 A Kiss Attila (KISS 1996,313, Liste 16) és Tomka Péter (TOMKA 1996,146) gyűjtéséből számos lelőhelyről ismert lelettípust Kiss Attila bizáncinak tartja (Kiss 1996a, 8. lista 9).