A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

VÖRÖS Gabriella: Temetkezési szokások és viselet egy dél-alföldi szarmata temetőben (Szeged-Tápé)

ket, akisebbet. a láb felöli részhez, míg a nagyobbat a fejnél. Ha a rablógödrök foltját rávetítjük a kibontott sír rajzára, kiderül, hogy a láb felőli akna arra a részre hatolt, ameddig a csontváz már nem ért el, így a lábfejek előtti, „üres" sírrészt érhette csak el. Aknaszerűségére utal, hogy jól láthatóan szűkült, mert a lábak és a leletek a női síroknál szokatlan érintetlenségben maradtak. Ezt a, sehol máshol nem észleltjelenséget csak úgy tudjuk értelmezni, ha feltételezzük, hogy a rablók először tévedtek az akna kijelölésénél. Az eddig elmondottakból következik, hogy az esetek többségében a rablók pontosan tudták, hogy a sírok hol találhatók. A férfiak sírjainál megnyilvánuló következetesség — hogy tudniillik kivétel nélkül mindig a fejre, a mellkasra irányult a rablás — arra mutat, hogy tisztában voltak a halottak sírban való helyzetével is. Bizonytalanság egyedül a 21., női sír kettős rablóaknájánál tűnik fel. A női és a férfisírok rablásának iránya és mértéke közötti következetesség felveti annak a lehetőségét, hogy a sírrablók a rablás módszerének megválasztásánál tisztában voltak azzal, hogy a kirablásra kiválasztott sírban férfi vagy nő nyugodott-e. Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a két, árokkal megkeresett sír közül a férfisírnál csak a fejet bolygató gödörré szélesült az árok, míg az 1., női temetkezésnél hatalmas, ovális beásássá öblösödött. A részletes megfigyelések és dokumentációk sem adnak választ azonban arra az alapvető kérdésre, hogy vajon mi volt az oka és a célja a sírrablásoknak. A rablás idejére — a temetkezéshez képest — ismételten az 1. és a 23., árokkal megkeresett sírok utalnak. Az árkos módszer bizonyítja, hogy jóval a temetés után került sor a sírok kirablására, mivel a sír helyét mutató jel már eltűnt, vagy nem volt biztonsággal azonosítható. Mára nem maradt nyoma annak, hogy vajon mi lehetett az a föld felszíne fölött hagyott jel, ami ezek szerint maradandóan utalt az illető halott nemére és a sír méretére, tájolására, formájára is (lsd. a sír teljes felületére való ráásásokat). A 17. és 23. sírok feltárásakor derült ki, hogy a sírrablók nem egy elhagyott, hanem bizonyíthatóan a használatban levő temetőt rabolták ki — egy vag>' több alkalommal. A szorosan egymás mellé ásott két temetkezés bontásánál jól látszott hogy a 23. sír rablóárkát átvágta a bolygatatlan 17. sír, ez egyben azt is jelenti, hogy a 17. 8 RégFüz 36 (1983) 63; Régluiz 37 (1984) 72. sír fiatalabb mint a 23., és hogy a temető egyszeri vagy többszöri kirablása nem jelentette a temető használatának végét. Megfigyeléseim és következtetéseim megegyeznek Kőhegyi Mihályéval, aki a madarasi temető halmos sírjainak feltárása során alapos és sokoldalú tapasztalatokat szerzett a sírrablások dokumentálásában és a jelenségek értelmezésében (KŐHEGYI 1994, 278-279). A különbségek nyilván abból adódnak, hogy a halmok feltárása során sokszor részletesebb megfigyelésekre (pl. metszetek, rétegrajzok) nyílt lehetőség, ugyanakkor a más jellegű temetkezés (halmok) más módszerek alkalmazását követelték meg a sírrablóktól (KŐHEGYI 1971, 214-215). A rablásokkal kapcsolatos megfigyelések és következtetések nem jelentenek minden alkalommal látványos eredményeket, de mindenképpen hozzájárulhatnak egyegy temető feldolgozásához, néhány ponton segíthetnek a felmerülő kérdések megválaszolásában. Az újabb eredményeket elsősorban az új ásatások feldolgozásából remélhetjük. Közülük is ki kell emelnünk a kunpeszéri szarmata temető feltárását ahol a kedvező talajtani viszonyok igényes és precíz dokumentálással párosultak. Az 1982-től kezdődően feltárt temető rétegenként dokumentált rablógödremek

8 közzététele és értékelése bizonyára tovább színesíti és mélyíti a szannata sírrablásokról eddig kialakult képet. A temetkezési szokások további jellemzcn A sírok tájolása egységes. A D-E föirány a jellemző, és az ettől való szóródás, eltérés nem számottevő. Koporsó nyomait két esetben sikerült megfigyelni és dokumentálni. Megjegyzésre érdemesnek tartom, hogy a két koporsós temetkezés közvetlenül egymás mellett helyezkedett el. A 32., bolygatott sírban, amelyben eredetileg nő nyugodott, egy rönkfakoporsó részletét figyeltük meg (38. kép 1). A sír alakja alig mondható téglalapnak, oldalai egyenetlenek, hullámosak. A koporsónak az egyik rövid oldalát sikerült megfigyelni: 50 cm széles volt, külső oldalán ívelt, a belsőn egyenes. Ugyancsak ívelt a hosszanti két oldal indítása is, de a méretét pontosan nem ismerjük: az egyik oldal 60 cm, a másik 140 cm-es szakaszon volt követhető. A koporsó oldalainak szélessége egyenletesen 10-12 cm, a végénél volt a