A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
VlNCZE Gábor: „A rendőrségi és népbírósági eljárások... egyre több lelkészi személyre terjednek ki". Egyházi személyek elleni hatósági eljárások a Békés-Bánáti Református Egyházmegyében (1945-1948)
három tanú (köztük Beretzk Sándor lelkész) azt vallotta, hogy sohasem vall szélsőséges, kimondottan szociális gondolkodású embernek ismerték. Az elhangzott vallomások ellenére a népügyész fenntartotta az eredeti vádat. Végül Taraszovics Ödön (PDP), Nemes Árpád (NPP) és Lévay Béla (FKGP) népbírák azt a véleményüket hangoztatták, hogy a vádlott bűnösségét azért nem lehet megállapítani, mert „a tanúk egybehangzó vallomása alapján nyilvánvalóan kitűnik, hogy a rendörségen vallomásukat kényszer hatása alatt tették." Ennek ellenére Szél Sándor (MKP), Baka Ferenc (SZDP), és Kocsis József (Szabad Szakszervezetek) - valamint dr. Kozma Endre törvényszéki bíró — az első vádpontban bűnösnek találták, míg a második vádpontra nézve felmentő ítélet mellett szavaztak. Ennek folytán Vásárhelyi Lajost a Nbr. 13. § a 3. pont. 6. bekezdésébe 64 ütköző „háborús bűntettben" találták bűnösnek (tulajdonképpen az volt a „bűne", hogy a nyilas-éra alatt átvette az özörényi vállalat irányítását), ezért „a Nbnov. 9. §. a) pontja és a Nbnov. 1. §. 8. pontja a Btk. 92 §-ának felhívásával" tíz hónap letöltendő börtönbüntetésre és mellékbüntetésként háromévi politikai jogvesztésre ítélték. 65 (A helyi kommunista hecclap az ítélet kihirdetése után három nappal azt hazudta róla, hogy egyebek mellett azért ítélték el a „nyilas" lelkészt, mert a „Szálasi uralom alatt a Felvidéken fejtett ki erős nyilastevékenységet", valamint „állandó levelezésben állott Szálasi igazságügyminiszterével". 66 A kilenc hónap, huszonöt napnyi internálást a népbíróság előzetes letartóztatásnak tekintette, és azt a kiszabott büntetésbe beleszámította, ezért az ítélethozatal utáni öt napot a vásárhelyi járásbíróság fogdájában töltötte, majd szabadlábra helyezték. Sokáig nem maradt szabadon, ugyanis Koós István ávós alhadnagy már július 9-én javasolta, hogy tartsák rendőrhatósági őrizet alatt, amit Szeverle Mihály rendőrszázados másnap jóvá is hagyott. Augusztus 5-én a Budapesti Rendőrkapitányság Államvédelmi Osztálya elrendelte az ismételt rendőrhatósági őrizet alá helyezését - vagyis internálását. (Mivel a világi bíróság elítélte, a Békés-Bánáti Református Egyházmegye 1947. október 9-én jogerősen feddésre ítélte.) Az internálást végül 1948. január 28-án szüntették meg, de még 1949. február 5-ig rendőrhatósági felügyelet alá állott. Az egyházmegyében nem csak hódmezővásárhelyeiek kerültek „népellenes bűntett" vagy „háborús bűntett" vádjával népbíróság elé. Bartha György békéssámsoni, Fogarassy Jenő dobozi, Papp Gábor kőröstarcsai, Sebestyén Béla szentesi lelkipásztorok, Vecsery Lajos makói segédlelkész, Újvári Lajos öcsödi reláson eskü alatt Faragó Klára, aki 1945 előtt a szomszédos Pelsőcön volt gyógyszerész és szemtanúja volt az özörényi eseményeknek. Uo., 22. 63 Uo., 27. 64 Eszerint háborús bűnös az is, „aki a háborús hírverés szolgálatában jelentős szellemi munkát végzett." Forrás: http://www. 1000ev.hu/index.php?a ; 3¶m=8214 65 CsML VII. 2. fond, 50. d., NB 131/1947./6. sz., 32. 66 Vásárhely Népe, 1947. április 29. („10 hónapra ítélték a nyilas lelkészt"). 67 Végh Rezső hódmezővásárhelyi rendőr százados 1947. október 30-án egy véghatározatában ezt azzal indokolta, hogy a korábban megszüntetett rendőrhatósági őrizet „alapját képező okok olyan súlyosak, hogy további rendőrhatósági őrizet alatt tartása a mai politikai helyzetben feltétlen kívánatos". ÁBTL, 3.1.9. V-16881, 84.
